Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Kiss Tihamér: Miért "problémás" a nevelőnek a serdülő a mi korunkban?

gyermeke elég fejlett ítéletű és önuralmú megállapítani a helyes mértéket és határt. A serdülő az iskolában is szeretné, hogy önálló feladatokat kapjon, képességeihez szabottakat, szeretné ha maga is végigcsinálhatna egy-egy kísérletet. Ha a szülői és nevelői vezetés autokratikus jellegű, ha a serdülőnek csak utasításokra lehet valamit kötelességszerűen, kényszerítettség érzésével végrehajtani, a serdülő fellázad és ismételten konfliktusokba keveredik. A nevelésnek pedig szintén célja az önállóságra nevelés, de vajon nevelési módszereink kedveznek e tendenciáknak? A serdülő önállósulásáért folyó függetlenségi harcaiban nagyban támaszkodik a ,,tizenévesek (teneager-ek) nemzetközi nagy táborára. Míg mi nevelők a proletárnemzetköziség eszméit hintegetjük, kialakul a teneagerek nemzetközisége közös ideálokkal, közös divattal, közös hajviselettel, közös olvasmányokkal, közös nyelvvel és viselkedésformákkal. Hazai vonatkozásban is hatalmas és szolidáris táborrá tömörülnek ifjaink, akiknek meg vannak a kedvenc táncdalénekeseik, saját könyveik, lapjaik és íróik, saját szokásai, „privát" felfogásuk az életről, a társadalomról és életcélokról. Nagyban kiszolgálja őket — mert legjobb klienseik — a fodrászipar, a kozmetika, a divatszabók, sőt a rádió, televízió, a filmszakemberek széles tábora. Lassan állam lesz az államban ez az új nemzedék, amelynek lassan a nyelvét sem értjük mi felnőttek. Ez a szolidaritás jelentkezik, amikor a serdülő fiú nem vágatja le a haját, a bajuszát vagy szakállát a szülő követelése ellenére, mert társai ellenállásra biztatják. Ugyanígy a serdülő lány nem engedi hogy a mama elkísérje a tánciskolába vagy az ifjúsági klubba, szórakozó helyre vagy házi mulatságra, bármennyire is kíváncsi a mama, mert csak nem „nevetteti ki magát" a haverei előtt. További ellentmondás jelentkezik a serdülő érzelmeiben és magatartásában. Vágyik az önállóságra és függetlenségre, de fél is tőle. Fél, mert tapasztalatlansága folytán nem tud számolni bizonyos próbálkozások következményeivel, fél a merész vállalkozások rizikójától, a kudarc és kinevetés veszélyétől. Éppen ezért van szükség arra, hogy bizalmasan megbeszélje valakivel problémáit, azzal, aki megérti. Ha a nevelő tud bánni a serdülővel, és élvezi bizalmát, kiváló segítséget tud nyújtani a serdülő önállóságra törekvő útkeresésében. Baj, ha a szülő és a nevelő elhanyagolja ebben az időszakban a serdülőt, ha próbálkozásaiban és töprengéseiben magára hagyja, mert a serdülő egy-két kudarc után bizonytalanná, félénkké és határozatlanná válik, vagy pedig — ha morális elvi felfogása és kritikai érzéke is gyenge lábakon áll, könnyen téves utakra téved, és esztelen vállalkozások veszélyébe rohan. Különös tapintattal rendelkező, a mai serdülőket jól ismerő és szerető nevelő találhatja csak meg ily helyzetekben az önállóságra nevelés helyes módszereit. A serdülő sexuális téren felnőtté válik, de ugyanakkor távol van attól, hogy e téren gyakorolhatná is e felnőttségét nagyon is bizonyító képességét. Ti téren is jelentkezik hát az ellentmondás: nemzésre, illetőleg fogamzásra képes, de tudja, hogy ezzel élni nem kívánatos, mert erkölcsileg, társadalmilag tilos, a lányoknál különösképpen veszélyes következményekkel jár. Kezdetben nincs is még probléma, amikor még éppen hogy nemi éretté vált. Ekkor még csak a testén végbemenő változásokat figyelgeti, s csak az okoz kínos érzést, hogy a vágyott „eszményi férfi vagy női" testformák oly lassan alakulnak ki nála. Minél fejletlenebb egy kislány, annál jobban vágyik az „érett nők" kihang'483