Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Kiss Tihamér: Miért "problémás" a nevelőnek a serdülő a mi korunkban?

MIÉRT „PROBLÉMÁS" A NEVELŐNEK A SERDÜLŐ A MI KORUNKBAN? A serdülő fiatalok világszerte sok problémát jelentenek. Foglalkozik is velük mindenfelé a sajtó, a rádió, a televízió, olykor a fiatalkorúak bírósága és a rendőrség is. Érthető, hogy az emberekkel foglalkozó tudományok, elsősorban a pszichológia és a szociológia elsőrendű vizsgálati területnek tekinti a serdülők viselkedését. De a legtöbbet a gyakorló pedagógusok foglalkoznak a mai serdülők problémáival, s úgy érzik, hogy sem a pszichológia, sem az e gondokkal terheltek ankétjai nem adnak elég segítséget a serdülők nevelésével kapcsolatos problémáikra. Miért hagsúlyozzuk, hogy a mi korunkban váltak égetővé a serdülőkkél kapcsolatos problémák pedagógusaink számára? Régen nem volt e korszak számukra ilyen problémás? Avanzini francia pszichológus hívta fel a figyelmet (1965) arra, hogy a primitív társadalmakban sose volt serdülőkor olyan értelemben, mint ahogyan azt ma értelmezzük. A primitív élet- és termelési módot elsajátítani nem volt nehéz. A gyerek, a fiziológiailag felserdült fiatal szinte átmenet nélkül vette át a gyűjtögető, halászó, vadászó életmódot a felnőttektől, s talán csak az avatási szertartás jelezte, hogy most már felnőtt. De gondoljunk Marxnak az angliai proletár gyermekek sorsáról írt megdöbbentő megállapításaira. A munkások gyermekei korán, már 6—7 éves kortól elkísérték szüleiket hajnalban a gyárba, és „vakulásig" ott dolgoztak erejüknek megfelelően, valamivel kevesebbet mint a felnőttek, de ugyanolyan jellegű munkát végeztek, mint a szüleik. Nincs minőségi változás itt sem a gyermeki és felnőtt életmód között, csak mennyiségi különbség a termelésben. Ezekkel a serdülőkkel nem foglalkozott a pedagógus, mert nem is foglalkozhatott, s így nem volt e korszak számára problémás. Gondoljunk most egy kicsit hazai állapotainkra is. A múlt században, még a népoktatási törvény meghozatala után is, a kötelező iskolázás lezárult a serdülőkorba lépés előtt. Még ebben a mi századunkban is, a felszabadulás előtt a munkás és paraszt dologozók túlnyomó többségének nem volt serdülő kora, sem maga, sem gyermeke nem tanult 12 éves kora után tovább, vagyis mielőtt beléphetett volna a serdülőkorba, kikerült a pedagógusok nevelői gondoskodása alól, s az nem nekik, hanem a szülőknek vagy a munkaadóknak adott csupán problémát. A munkába állt parasztfiú, a béres legény, az iparban, kereskedelemben munkára talált inas nem ismerte a mai serdülő tanulók szabad, életfeladatokra felkészülő sajátos életét. Ezek a fiatalok a gyermekség állapota után alig észrevehető átmenettel a munkás felnőttek közé sorolódtak. '480