Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Tábori György: A néprajzi kutatás feladatai Békéscsabán

az egyéni akarat kezdett jobban érvényesülni, sőt a hagyományt kezdték már szégyenleni. Most lenne itt az ideje — a még élő idősebb nemzedéktől — a régi népi jogszokásokat felgyűjteni, elsősorban: az ember és a jogi dolgokkal való kapcsolatokat; a tulajdon, a vagyon fogalmán belül, a gazdasági fogalmakkal kapcsolatos jogi szokásokat, a családi élethez kapcsolódó jogi szokásokat, és a békéscsabai népi öröklési rendet rögzíteni. Mindezek olyan témák, amelyek alkalmazása élt és él a békéscsabai szlovák széles néprétegek körében, de a néprajzosok és a történészek előtt még ismeretlenek. Szellemi hagyományok Békéscsaba lakosságának legalább a fele odahaza, családi környezetben »zlovákul beszél, szellemi hagyományaik mindnyájunk előtt ismeretlenek, még rejtettebbek, mint tárgyi emlékeik. A népköltészet, epika, mese, monda, drámai hagyományok, továbbá a népzene, a néptánc és a népdal még mind-mind felgyűjtésre vár. Az élet három nagy állomása hagyományaihoz — a születés, házasság és halál — kapcsolódó szokásanyag és az alkalmi versek összegyűjtése még remélhetőleg ezután fog megtörténni, de addig történjék meg, amíg a most élő és szlovákul beszélő, úgynevezett sztarejsík még fungálnak. Ök még ismerik a paraszti lakodalmak menetét, azok köszöntőit és a temetkezési szokásokat. Haláluk után már csak töredékében fogható meg a ma még élő anyag. És nem utolsósorban itt Békéscsabán a nyelvi kérdésekkel is kell foglalkozni. Megállapítani a törvényszerűségeket, hogy a magyar és a szlovák nyelv milyen hatással volt és van egymásra. Kétségtelen, hogy a helybeli szlovákság idő múltával lassan nyelvileg beleolvad a környező magyarságba, és éppen azért kutatni kellene, hogy milyen ütemű ez a folyamat. Feladatunk volna kutatni azt is, hegy az itt lakó szlovákság mennyire olvasztotta magába az itt lakó magyar elemeket, mert ilyen történeti, illetve nyelvi tény is volt, mutatják azt a szlovák végződést felvett magyar családinevek is pl. Aradi-ból Aradszki, Fehér-bői Bielik, Kessér-ből Kesjár lett a 18. század folyamán. És nem volna lényegtelen dolog néprajzi szemszögből vizsgálat tárgyává tenni a múlt társadalmi rétegeinek vallási szempontból is fennálló ellentéteit, hogy csak egy közszájon forgó példát említsek meg: „Tanyai gazda utazik a városba. Amikor gyalog a telekgerendási állomásra érkezik, megkérdezi a jegykiadót: No, van valaki? A — mondja az — nincs senki, csak egy katolikus." Az eddig elkészült és megjelent várostörténeti munkák mind csak ízelítőt adtak Békéscsaba történetéből, mert a 18. és 19. századi Békéscsaba története nem teljes a békéscsabai nép mindennapi életének megismerése nélkül, amihez csak a tervszerű néprajzi kutatás adhat megfelelő és megbízható adatokat. DR. TÁBORI GYÖRGY '478