Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Dr. Rózsa Béla: Az értekezletről

Az előadáson és a gyűlésen a közvetlen kommunikáció szempontjából egy ember beszél, a többiek hallgatják. Hasonló ez a kapcsolat a rádió adó- és vevőkészülék viszonyához. Itt az előadó tölti be az adó, a hallgatók pedig a vevő szerepét. 3. Az ülés valamely testületi szerv tagjainak tárgyalása. A testület ülését annak egy tagja — rendszerint elnöke — vezeti s a felszólalásra jelentkezőknek a jelentkezés sorrendjében, vagy más szempont alapján szót ad, voltaképpen vezeti az ülést. Az ülés jellemzője, hogy olyan testületi szervek tartják, amelyek taglétszáma nem magas. Ennélfogva a vitában a testületnek úgyszólván minden tagja részt vehet. Ezért az ülés a gyűléshez és előadáshoz képest a kommunikációnak egy magasabb és termékenyebb formája, hiszen mindenki kifejezheti véleményét a vitatott témáról. 4. A megbeszélés egy viszonylag kis létszámú csoport kötetlen tárgyalása. A közvetlen kommunikációnak ez a formája kiváló koordinációs módszer. Alkalmas arra, hogy az embercsoport tagjai egymás véleményét megismerjék, kicseréljék, összeegyeztessék és utána egységesen foglaljanak állást az adott kérdésben. Az eddig ismertetett értekezletformák közül legtermékenyebb a megbeszélés. Ezért az operatív vezetés számára ez a kommunikációs eszköz elengedhetetlen. Tudni kell róla, hogy ez is szervezett emberi tevékenység. Megbeszélés alatt tehát nem céltalan tere-ferét kell érteni, hanem alaposan előkészített, konkrét témát tárgyaló tanácskozást, eszmecserét az egységes állásfoglalás kialakítása céljából. Az ülés és megbeszélés a közvetlen kommunikáció szempontjából több ember tárgyalása, tanácskozása egy ember vezetésével s ha a rádiózásból vett előbbi példához hasonlítjuk, akkor itt a követelmények magasabbak, mert nem egy oldalról jelent adást és más oldalról vételt, hanem mindkét oldalról adást is, vételt is. (Figyelmen kívül hagyjuk az értekezletnek a konferencia, a kongresszus, a szimpózium és egyéb formáit, mert azok lényegüket tekintve valamelyik már felsorolt értekezletformához tartoznak.) Az eddig elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy az értekezlet az emberi tevékenység sajátos formája, tehát munka. A munka pedig csakis akkor lehet eredményes, ha annak feltételeit megteremtettük. Ma már a munkafeltételeknek tudománya van: ergonómia, amely munkaélettani, munkalélektani, szociológiai, közgazdasági és statisztikai ágazatokból áll. Az értekezletnek is megvannak a maga sajátos ergonómiai feltételei lélektani, élettani és szociológiai vonatkozásban, míg a közgazdaságtan és a statisztika módszer az adott anyag megismeréséhez. Vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket! a) Lélektani, társadalomlélektani feltételek. Közismert tény, hogy az ember bizonyos határokon túl már nem képes figyelmét állandóan egy irányba összpontosítani. Az is tény, hogy az értekezleten részt vevő emberektől a munkának ez a fajtája fokozott figyelmet igényel. E tényezőkre való tekintettel vigyázni kell arra, hogy feleslegesen ne fárasszuk a jelenlevőket, vagyis tartsunk 40—50 percenként szünetet, hogy ezzel mind az élettani, mind a lélektani feltételeket optimális szintre növeljük. Ugyanis az ember minél nagyobb mértékben kényszerül tétlenségre, annál rövidebb ideig képes figyelmét koncentrálni. 46