Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Keresztes Mihály: Az első hetek a felszabadulás után

— Kiküldeni őket, arról szó sem lehet. Egyébként ez a szoba most úgysem kell a kisasszonynak. A lányok meg jól érzik itt magukat. — Tiltakozom, hogy továbbra is itt maradjanak! — Jó. Tiltakozzon. A kastély munkásszállásnak van kijelölve. — Lehet, titkár úr, de nem a méltóságos kisasszony szobája! — De az is benne van barátom! Azt ajánlom, hagyja abba ezt a tiltakozást, mert holnap maga is répát szed. — Ügy . . . titkár úr. Önöknek ez a demokrácia? Na, nem! Volt szerencsém — és elviharzott. Távozását kórusban hangzó kacagás kísérte. Mire hátranéztem, egy csoport derűs munkásarcot láttam . . . A kastélyok birtokbavétele miatt számos hasonló epizód játszódott le a földesurak megbízottjai és közöttünk. Ezek a lakájok a helyszínen nem mertek az ott elszállásolt munkásembereknek szólni, de jöttek hozzánk, az új vezetőkhöz, és krokodilkönnyeket hullatva panaszkodtak, hogy a munkások rongálják a kastély berendezéseit. Az eseteket rendszerint erősen felnagyítva adták elő. A kérésük mindig azzal végződött, tegyük ki a munkásokat a kastélyból. Minden ilyen panaszkodás azzal végződött, hogy panaszttevő a „tudatformálásból" megkapta a maga porcióját és azután távozhatott. Természetesen több esetben a helyszínen ellenőriztük a panasz helytállóságát és a szükséghez képest a berendezések gondosabb használatára hívtuk fel a figyelmet. Ennél erélyesebb intézkedést nem tettünk. Akkor úgy ítéltük meg, hogy a földesúri kastély jelkép, a feudális zsarnokság jelképe és erre a jelképre emelt munkáskezeket vétek lefogni. A mezőgazdasági munkák mellett megfelelő súllyal foglalkoztunk az ipari termelés megindításával is. Külön gonddal foglalkoztunk a malmokkal. Békés megyében érthetően fejlett malomipar volt már ekkor. A közellátás érdeke fűződött ahhoz, hogy a malmok üzemképesek legyenek és üzemeljenek is. Ezért amíg más ipari üzemek élére csak abban az esetben neveztünk ki termelési biztost, ha azt a tulajdonos elhagyta, a maimaknái nem volt ilyen megkülönböztetés. Minden malom élén termelési biztos állt. A termelési biztos szükség esetén a tulajdonos bármely intézkedését megvétózhatta, de a tulajdonosnak nem volt joga a termelési biztos intézkedéseinek megváltoztatására. Az első termelési biztost — mint Orosháza polgármestere — 1944. október 10-én én neveztem ki Kiss Ferenc molnár elvtárs személyében. Ö lett az Első Orosházi Hengerműmalom termelési biztosa. Azonnal megszervezte a malom kitakarítását. A hajtószíjak hiányoztak a malomból és a helyi kommunista pártszervezet segítségével kaptak kölcsön szíjakat a helybeli cséplőgéptulajdonosoktól... A malom így már megindulhatott. Ezt az esetet azért emelem ki, mert ez nem egyedi, hanem tipikus volt Békés megyében. A malomtulajdonosok nem akarták a malmukat üzemeltetni, a berendezéseket megrongálták, a hajtószíjakat eltüntették. így a malmokat a kommunisták közreműködésével, a termelési biztosok irányításával hozták rendbe, és indították meg bennük a termelést. Nálunk nem volt hiány termelési biztosokban, mert a megyében minden malomban volt néhány kommunista érzelmű molnárlegény. '428