Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Keresztes Mihály: Az első hetek a felszabadulás után

Mint később kiderült, a Népakarat című lap volt az első legálisan megjelenő kommunista újság, amely a felszabadult Magyarországon napvilágot látott. A politikai bizonytalanság 1944. októben 16-ig tartott. Ekkor érkezett Orosházára Vas Zoltán őrnagy, a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja. Tőle kaptuk az első hiteles információt. Közölte, hogy Magyarországon többpártrendszeren alapuló népi demokratikus rendszer lesz. A párttagok tájékoztatása után Vas elvtárs megbeszélést tartott a helyi társadalmi egyesületek, az egyház vezetőivel, a közéletből ismert polgárokkal. A meghívottak a kapott politikai információkat nagy érdeklődéssel fogadták, majd aláírásukkal egy felhívást adtak ki. Ezt a felhívást röpcédula formájában juttatták el a még harcoló magyar katonákhoz, amelyben cáfolták a különböző rémhíreket és felszólították őket, hogy csatlakozzanak a szovjet seregekhez és a németek és azok nyilas csatlósai ellen harcoljanak. A kapott politikai információ futótűzként terjedt el. A többpártrendszerre vonatkozó információt az elvtársak vegyes fogadtatásban részesítették. Sokan nem értettek ezzel egyet, vitatták annak a politikai helyességét. A tizenkilences elvtársak epizódokat elevenítettek fel annak példázására, hogy annakidején is addig tologattuk ide-oda a forradalmi lépések megtételét, amíg erre a késlekedésre ráment a Tanácsköztársaság is. Legvaskosabb érvük a földreform elmaradása volt. Az így érvelő elvtársaknak vitatható volt az igazuk, mert az események történelmi összefüggései előttük sem voltak tisztázottak, mégis átmenetileg az így kialakult hangulat lassította a kommunista munka lendületét és sok politikai munkával lehetett a helyes mederbe terelni a dolgokat. Menetközben az érveink is szaporodtak, mind világosabban fogalmaztunk. Ebben az időszakban komoly segítséget jelentett politikai munkánkban Révai József elvtárs hozzászólása az MKP programjavaslatának vitájához, amely a szegedi pártszervezet taggyűlésén 1944. november 19-én hangzott el. E beszéd világos választ adott a „csalódott" elvtársaknak is. A hozzászólás politikai tartalmának érzékeléséhez idézek egy rövid részletet: Mi ha azt mondjuk, hogy demokratikus, független Magyarországot akarunk, nem burzsoá-kapitalista demokráciát akarunk, hanem népi demokráciát, olyan demokráciát, ahol a nép szabadságjoga valóság, nem pedig fügefalevél a kizsákmányolás számára, ahol a föld a paraszté, ahol meg van semmisítve a magyar nagybirtokos osztály, ahol az államhatalom szervei a nép kezében vannak, az öntudatos szervezett munkásság, tehát a kommunisták kezében is . . ." Ez már világos program volt a munkához. Hetekig a polgárok is bizalmatlanok voltak az új politika iránt. Nem értették, hogy mit akarnak a kommunisták ezzel a többpártrendszerrel. Ez lehet csalétek is, — mondogatták. Ha biztattunk ismert közéleti polgárokat politikai párt alakítására, vállvonogatás volt a válasz. Egyébként is az volt a jellemző a felszabadulás után néhány hónapig, főleg az ideiglenes kormány megalakulásáig, hogy a reakció erői szétszóródtak, meg voltak zavarva és a néptömegekre kevés hatással voltak. A reakciós elemeket átmenetileg megfélemlítette az a népmozgalom is, amely az előrenyomuló szovjet hadsereg nyomában támadt és terjedt el a mi vidékünkön. '426