Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Borus József: Békés megye felszabadulása

géppuskánk személyzete telitalálat miatt kiesett. A súlyos veszteségekre való tekintettel az állásokat erre visszavettük a gátra. Egy második kísérlet, hogy a tanyát a gránátvető tűz alábbhagyása után újból megszálljuk, csak átmeneti sikert eredményezett. Közben egy ellenséges tehergépkocsit mozgásképtelenné lőttünk. Az újból meginduló heves tűz a tanya ismételt feladására kényszerítette a véres veszteségeket szenvedett harccsoportot. Másokkal egyetemben az osztályparancsnok is súlyosan megsérült. A vezetést ekkor a 4. üteg parancsnoka vette át. Az ellenség egyre erősebb gyalogos erőket vont előre és minden rendelkezésre álló harceszközzel megkísérelte benyomni a hídfőt. Egy ellenséges géppuskát, mely a templomtoronyból tűz alá vette állásainkat, 8,8 cm-es telitalálattal megsemmisítettünk. Egyes gyalogos csoportokat, amelyek az alacsony ciheres és a szőlőskertek védelmében közeledtek a gáthoz, a 2 cm-es és 3,7 cm-es lövegek összefogott tüzével a földre kényszerítettünk. Azt a páncéltörő ágyút, mely a hídhoz vezető útnál foglalt állást és megkísérelte a legnyugatabbra előretolt két 3,7 cm-es löveg kikapcsolását, mielőtt még hatásos találatot érhetett volna el, egy bátor lövegvezető kilőtte. Az ellenség egy további kísérlete, hogy egyes rohamosztagokkal nyerjen tért, meghiúsult a lövegkezelők és a beosztott karabélyos lövészek elszánt akaratán. Az egészen 50 m-ig közeljövő ellenséges gyalogosok véres veszteségeket szenvedtek, két géppuskájuk megsemmisült. A szakadatlan ellenséges tüzelés miatt közben több fegyver kiesett vagy olyan súlyosan megrongálódott, hogy alkalmatlan lett a harc folytatására. Több kezelőszemélyzetet részben gyalogos biztosításra, részben a sebesülteknek a Körösön való átszállítására osztottunk be. Ehhez tutajokat kellett készíteni. Az ellenállást a még harcképes részek folytatták, az utolsó lőszer eltüzeléséig vagy a fegyverek kieséséig. 14.00 óra tájban egy ellenséges rohamosztag megkísérelte rajtaütéssel elfoglalni a hidat. Egy 3,7 cm-es löveg oldalozó tüze a földre kényszerítette őket, egy géppuskájuk megsemmisült, a rohamosztag teljesen felmorzsolódott. Ezt a rajtaütésszerű vállalkozást a gát előtt fekvő ellenséges gyalogsági erők egyidejűleg megerősített géppisztoly- és géppuskatűzzel támogatták. Ezeket az utolsó épen maradt 3,7 cm-es fegyver tartotta sakkban, és további előnyomulásukat a gáton ez tartóztatta fel. Csak miután az utolsó löveg sérülés folytán kiesett és érezhető lőszerhiány lépett fel, vonult vissza a harccsoport maradványa az ellenség egyre erősbödő nyomására, az épen maradt járművek megsemmisítése után a Körös nyugati partjára, és keresett csatlakozást az ott állásban fekvő 1. és 3. üteghez. C. Október 7 harcai a Köröstől északra Amikor 09.00 óra körül az ellenség harckocsikkal és gyalogsággal a Körös-híd ellen nyomult, az 1. üteg harccsoportja, a 3. üteg maradék részeivel megerősítve, a Körös északi oldalán állott. Az ellenséges harckocsik óvatosan vonultak a híd előterébe, és olyan kedvező terepet találtak, hogy a 8,8 cm-es ágyúk nem érhették el őket. Parancsnokunk kísérlete, hogy a harckocsikat közelharceszközökkel semmisítsék meg, meghiúsult, mert az oldalozó sorozatlövő fegyverek jól biztosították őket. '413