Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 3. szám - Dr. Borus József: Békés megye felszabadulása
gyalogsági tábornok 3 2 vezette 8. német hadsereget bekerítették volna0. A támadást előbb október 3-án kellett volna megkezdeni, de az összpontosítás elhúzódása miatt végül október 6-án indult 3 4. Békés megye területén a Front alárendeltségébe tartozó, I. A. Plijev altábornagy vezette lovas-gépesített csoport 3 hadteste támadott, A Dél Hadseregcsoport hadműveleti naplója szerint Friessner és törzse semmit sem sejtett a készülő szovjet támadásról. A harcálláspontot éppen október 5-én, tehát a legutolsó pillanatban helyezték át a Szatmárnémetitől északra fekvő Zajta kisközség vasútállomásáról, egy vonatból Mátraházára. Ide érkezett be Heszlényi altábornagy 5-én, 16.00-kor elküldött távirata 6-án, 01.25-kor. A távirat az 1. magyar páncéloshadosztály, illetve a 20. magyar gyaloghadosztály aznapi, tehát 5-i, és másnapi feladatait szabta meg. Az 1. páncéloshadosztálynak Békéscsabán át Tótkomlósra kellett vonulnia, hogy oda még 5-én este beérkezve, 6-án 6.00-kor álljon készen bevetésre „déli vagy délkeleti irányba". Ugyancsak 5-én estig a VIII. magyar hadtest 20. gyaloghadosztályának a Kétegyháza és Kunágota előtti arcvonalszakaszt kellett felderítenie. „Tudni akarom, hogy ebből a térségből kell-e számolni esetleges nagyobb ellenséges támadással . . ," 3 5. Nincs adatunk arra, hogy ekkor Heszlényi altábornagy mit tudott meg október 5-én este vagy éjjel, illetve, hogy megtudott-e egyáltalán valamit. Másnap, 6-án pedig már nem volt szüksége felderítésre, mert 6-án reggel 4.00-kor a Békés megyében, továbbá Gyulától délre román területen húzódó arcvonalon megkezdődik a 2. Ukrán Front tüzérségi előkészítése. A tűz helyenként pergőtűzzé erősödik. Egy félóra múltán, tehát 4,30-kor előbukkannak a szovjet harckocsik, és lendületesen gördülnek át a 3. magyar hadsereg támpontvonalán 3''. Az arcvonal körzetében október 2-án esőzés kezdődött, mely 4-én is tartott. 5-étől az időjárás javulni kezdett, de elég nagy volt a sár; a német járművek csak a szilárd utakon tudtak közlekedni. A szovjet harckocsikat azonban nem akadályozta sem az időjárás, sem a sár, de az a hajnali köd som, mely váratlanul leereszkedve megnehezítette, helyenként lehetetlenné tette, hogy a VIII. magyar hadtest alakulatai megfigyeljék a szovjet támadás irányát 3 7. Hans Kissel közli Lengyel Béla altábornagy 1959 januárjában kelt visszaemlékezését, mely szerint a gyenge magyar arcvonalat az Arad—Békéscsaba vasútvonal két oldalán mintegy 300 szovjet harckocsi törte át. A magyar állásokon történt áthaladás áttörést jelentett. „A támadás fő iránya Újkígyóson, a mellékirány Gyulán haladt keresztül..." A támadás kezdete után néhány órával a 3. magyar hadsereg főparancsnoksága — a németek megkérdezése vagy értesítése nélkül! — elrendelte a visszavonulást a Tiszához. Lengyel idézett közlése szerint: „Mást nem is lehetett csinálni. A 20. gyaloghadosztálynak 40, a másik kettőnek 15—20 km-es arcvonalat kellett tartania, és ezt olyan csapatokkal, amelyek 2 hete szakadatlanul harcban álltak és ember- és anyagveszteségeket szenvedtek. Ennek következtében az oroszok gyorsan átgördültek vonalainkon és a hézagokon; csak az üteg-fészkeknél kellett komolyabban harcolniuk. De ezt az ellenállást is gyorsan, egy-két óra alatt legyűrték." Az 1. magyar páncéloshadosztály Tótkomlósról ellenlökést kísérel meg keleti irányba. Elavult harckocsijai 3 8 azonban nem jelentenek veszélye a le'403
