Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dumitrás Mihály: Az 1937. évi nagy viharsarki illegális kommunista letartóztatások 30. évfordulójára

Harminc év után a 7-es szobát, ezt a hirhedtté vált vallató helyiséget már porrá zúzta a történelem. Ma már az elavult községháza helyén modern tanácsháza áll, a faluból várossá lett Orosháza. Falvainkban új. emberibb élet izmosodik. Az egykori parcellákra szabdalt mezőn kollektív munka folyik. Országoshírű termelőszövetkezetek hirdetik az új világ formálódását. Él és virul e táj. a „Viharsarok". Távolból is szinte hallani lélegzetét. Vörös csillagok villannak meg a nap fényében, jelképezve, hogy ez a tenyérnyi területe a hazának — mint a nagy küzdelmek idején — ma is rész az egészben, odasimul elválaszthatatlanul, mint vastag törzshöz az erős ág. Kint a határban most is aratásra készülődnek. A búzatáblák, mint egy nagy sárga tenger veszik körül a múlt itt maradt, de napról napra fogyó emlékét. Termelőszövetkezeti dolgozók várják Péter-Pál napját, amikor kigördülnek a kombájnok, s vágják majd az aranysárga ,,életet". Most békés aratás lesz itt. A 30 év előtti nyárra visszaemlékezők. a vallatást, börtönt megélők emlékeznek. Az egykori 120 vádlottból már csak fele tud itt lenni e találkozón. Három évtized forgatagában megritkult a csapat, kidőltek a sorból a megpróbált veteránok, kik a szabadság hajnalfényénél már talpon voltak, szanaszét rajzottak az országba, mentek amerre szólította őket a kötelesség, az új világ építésének vágya, a kommunista ember elkötelezettsége. Ma, amikor a régi harcosokat köszöntjük, a küzdelmek részeseinek megbecsülésére, az elhunytak tiszteletére méltó emléket állít a Párt. a társadalom. A veterán elvtársak ajkáról köszönet és hála szava száll ezért a megbecsülésért, amelyben részesülnek. Hajlott vállal, őszülő halántékkal, de fiatalos akarással, töretlen hittel vallják: érdemes volt a máért harcolni. A jelen emlékezik a múltra, a múlt számot ad és bízva néz a jövő elé. S akik már nem lehetnek itt. tisztelet és kegyelet emlékezetüknek — melyet az emlékoszlop örökít meg — akik a lángoló hitet táplálták akkor, amikor még messze volt a hajnal. Kérem, hogy egy perc néma tiszteletadással adózzunk az elhunyt elvtársak emlékének. s helyezzük el a kegyelet virágait az emlékoszlop talpazatára. DUMITRÁS MIHÁLY '329