Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dumitrás Mihály: Az 1937. évi nagy viharsarki illegális kommunista letartóztatások 30. évfordulójára

1 TENYEK DOKUMENTUMOK EML EK AZ 1937. ÉVI NAGY VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK 30. ÉVFORDULÓJÁRA* Kedves Elvtársak! Nagy sorsfordulókkal teli három évtized pergett le történelmünk homokóráján, a 30 esztendővel ezelőtt történt esemény óta. Vannak dátumok, amelyeknek fénye fakul az idők múltával, de az e helyen történt esemény dátuma — kivált a résztvevők számára — mindvégig megmarad. Június a múltban is iskolaév végét jelző, ballagást, jeles vizsgát, érettségit tenni kívánó hónap volt. Akkor is aranysárgára váltott a gazdag termést ígérő, hullámzó kalásztenger. Akkor is aratásra készültek. Az élesre fent kaszák már villogni kezdtek a határban, kérges kezek markolták a kaszanyelet némán, vagy indulattal, egv-egy nagyobb suhintásba fojtva keserűségüket; hogy kevés ennyi munkáért a bér. Súlyos, konok világ volt itt akkor. Az 1891-es véres május földje ez, hol a forradalmak rügye volt minden ököl, ahol a nyomor hajtotta bátrak a Horthy-korszak fekete éjének sötétségében is keresték a fényt és szerkesztették a tudatos jövő felé tekintve a költő által megálmodott harmóniát, a maguk módján, ahogy lehetett. Az ő alma materük a nehéz élet volt. Ennek a megaláztatásokkal teli nehéz életüknek a terhét akarták enyhíteni azok. akik 3 évtizeddel ezelőtt találkozóra jöttek ide, hogy okos gyülekezetben hányjákvessék meg közös gondjukat-bajukat. Az a június azonban e csapatot is vizsgára kényszerítette. Vizsgára, ahol a katedrán vizsgabiztosok a Horthy-rendszer tej hatalmú urai voltak, akik a tételeket parancsoló módban tették fel. Nekik is rendeztek ballagást, nem virágcsokorral karjukon, hanem vasraverve, kakastollas daliák kíséretében. Tablójukat a szegedi királyi törvényszék Sári tanácsa készítette el, s jeles osztályzatként csaknem 80 esztendőt szabott ki. A „találkozunk" rublikát pártunk és dolgozó népünk megbecsülése dátumozta a mai napra. Ma találkozóra jöttünk, s emlékezni. Hisz sok-sok esztendőt kellett átverekednünk, hogy az úri Magyarország, a politikai jogfosztottság, a félgyarmati sor, a fojtogató munkanélküliség, a tömegnyomor országa eltűnjék. Sok-sok újesztendőnek kellett eltelnie, hogy hazánkban a dolgozó ember boldogulása konkrét programmá, évről évre kiteljesedő valósággá váljék. Hiszen kegyetlen terror ült népünk nyakán, mint polip szívta a nemzet életerejét. Rettentő statisztikai adatok szólnak arról, hogy a szűnni nem akaró éhség miként kaszált széles rendet népünk soraiban. önkéntelenül is emlékezés kötelez azokra az időkre, amikor a hitetlenek sűrűjében, e kegyetlen világban is hinni kellett és hinni mertek a kommunisták, a szocialista Magyarország eljövetelében. Ki adott ehhez erőt? Felelnünk kell e kérdésre. 'Az 1967. jún. 17-én tartott gyopárosi emlékünnepségen — a letartóztatások színhelyén — elhangzott megemlékezés. 327