Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Sümeghy Csaba: A fiatalkori bűnözés egyes kérdései Békés megyében

gából folyó speciális követelményekre kiterjedően teljes mértékben egye­lőre nem biztosított. Más aspektusból vizsgálva e kérdést, szintén érdekes megállapítást tehe­tünk. A fiatalkorú, iskolaköteles lakosság adataiból megállapítható, hogy a kiskorú népesség 1971-ig növekedést mutat. Ezek komoly hányadot tevő része az általános iskola elvégzése után nem tud továbbtanulni, vagy korá­nak és különösen érdeklődésének megfelelő munkát vállalni és ezért jelen­tős azoknak a gyermekeknek száma, akik a bűnözésre legfogékonyabb idő­szakban, 14—16 éves korukban, nem tanulnak, vagy nem dolgoznak, és mindkét szülő munkavégzése miatt teljesen felügyelet nélkül maradnak. Az elmondottakból szükségszerűen következik, hogy az egyedül maradt gyer­mek sokkal könnyebben csapódik egy rossz baráti társasághoz, galerihoz, és lép a bűnözés útjára. A megoldás többek között két irányban lenne ke­reshető. Az általános iskolát elvégző, és továbbtanulni nem akaró fiatalok részére kötelezően írjuk elő 16—17 éves korig valamilyen szakma, vagy végzettség, illetve munkavállalást elősegítő egyéb alapismeret elsajátítását. Ez azon túl, hogy a fiatalt a társadalom hasznos tagjává nevelné, lehetővé tenné a tuda­tosabb, a mai követelményeknek megfelelő munkaerő biztosítását is. (Nem azonos a 10 osztályos rendszerrel.) A másik megoldás az előbbihez hasonló, azzal a különbséggel, hogy 16 éves korig említett esetekben munkakötelezett­ségen alapuló intézményesített foglalkoztatást lehetne bevezetni — a jelen­leg hatályban levő — csökkent munkaképességű foglalkozáshoz hasonlóan. B) Szociális viszonyok Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy ma a szocialista Magyarorszá­gon nincs olyan társadalmi réteg, amely nyomorban élne, és ez a nyomor vagy szükség vinné a bűnözésbe. Vannak azonban kisebb keresetű, nagyobb családdal rendelkező személyek, ahol a családi életszínvonal már esetenként lehet — az egyéb körülményekkel együtt — kriminogén tényező. Vannak végezetül olyan kisebb csoportok is, akik a lehetőségekkel ellentétben nem akarnak dolgozni, állandó keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek. A fiatalkorú bűnözést előidéző okként természetesen utóbbiak hordják ma­gukban a legnagyobb veszélyt. A 7. sz. táblázatot szemrevéve megállapít­ható, hogy terheltté nyilvánított fiatalkorúak döntő többsége munkás és paraszt származású, és ehhez viszonyítva elenyészően kevés az egyéb szár­mazási kategória bűnözése. A statisztika mélyrehatóbb elemzése azonban már lényeges eltéréseket is mutat. A KSH Megyei Igazgatóságának adatai szerint pl. 1966-ban —, ámikor közel egyenlő volt a munkás és paraszt szár­mazású fiatalkori bűnözők száma — a szocialista ipar 29 186 fő munkást al­kalmazott, ugyanakkor a mezőgazdaságban összesen mintegy 92—93 ezer volt a foglalkoztatott munkások száma. Némi eltéréssel, ugyanezt a képet mutatja az elemzés tárgyává tett többi négy év is. Fentiek alapján a követ­keztetés levonása egyszerűnek látszik. A munkás származásúaknái kb. há­'288

Next

/
Thumbnails
Contents