Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Koszorús Oszkár: Győry Vilmos

totta. A Kisfaludy Társaság 20 aranykoronás pályadíját ő nyerte el Tegnér világhírű költeményének, a „Frilhjof-mondának" fordításával. Az ő műfordításának eredményeképpen ismerkedhetünk meg Runeberg (1804—1877) svéd és Frans Mikael Franzén (1772—1847) finn származású svéd költő műveivel. Erik Gustav Geiger (1783—1847) legszebb műveit is műfordításaiból ismerjük. Leghíresebb költeménye a „Szénégető fiacskája", amelyben svéd népköltészeti motívumokat használ fel. Gazdag műfordítói pályájának másik állomása a spanyol irodalom legszebb darabjainak bemutatása. Lefordította Moreto: „Közönyt közönnyel", Calderon: „Állhatatos fejedelem" és „Az élet álom" című drámáit, amelyek a magyar színházlátogató közönséget is gazdagították. Ugyancsak az ő fordításában forog ma is közkézen Cervantes regénye „Az elmés, nemes Don Quijote de la Mancha kalandjai". A Kisfaludy Társaság műfordító gárdájának a segítségével pillanthatunk be az angol és francia irodalom remekműveibe. 1867—79-ig 18 kötetben jelennek meg Shakespeare művei. A műfordítók között ilyen neveket olvasunk: Arany János, Arany László, Greguss Ágost, Petőfi Sándor, Szász Károly, Szigligeti Ede, Vörösmarty Mihály és Győri Vilmos. A teljes magyar Moliéret is a Kisfaludy Társaság fordítói adták közre: Arany László, Csiky Gergely, Győry Vilmos és Szász Károly. Győry Vilmos műfordítói pályájának gazdag skálája nem teljes az itt felsorolt művekkel, mert több más nép irodalmából is fordított kisebb vagy nagyobb szemelvényeket, kivéve a szláv nyelveket. Műfordításaival hézagpótló munkát végzett, mert leginkább olyan népek irodalmát tette hozzáférhetővé, amelyekkel mások nálunk alig foglalkoztak. Világi és egyházi irodalmi munkásságán műfordítói munkájának hatása számtalanszor érezhető. Életében új fejezet kezdődik 1862-ben, amikor megkezdődik orosházi szolgálata. Attól a naptól kezdve, hogy először átlépi „a legnagyobb magyar falu" határát, sorsa örökre összefonódik vele és elválaszthatatlanul beírja nevét történetébe, ragyogó betűkkel. Orosházán izmosodik igazán íróvá. Az annyira áhított boldogság is ráköszönt, midőn házasságra lép 1863-ban az általa nagyra becsült Székács József leányával: Etelkával. Orosháza egész népe nagy szeretettel fogadta feleségét, aki a nőiesség mintaképe volt. Példás háziasszony, fennkölt gondolkodású, művelt nő, aki a szó legszorosabb értelmében férjének szellemi téren is megértő élettársa volt. A családi otthonban esténként olyan asztali beszélgetések folytak, mint egykor Luther házában, amelyek híressé váltak. Az író-pap, ha elkészült egy-egy írásával, legyen az vers, próza vagy dal, elbeszélés vagy műfordítás, azt teljesen néha belenyúlva a késő éjszakába is, feleségének és kis baráti körének olvasta el először. A mindennap eseményeit naplójában örökíti meg. Ö maga írja: „Teszem ezt azért, hogy nem hiába töltettük el életünk gyorsan elmúló drága idejét." Az orosházi evangélikus egyháznak általában véve két lelkésze volt. Azoknak egymáshoz való viszonya rányomta az egész egyház életére is a bélyegét. Torkos Károly 12 évvel hamarabb került Orosházára, mint Győry, s már akkor is mögötte van egy érdemekben és tapasztalatokban gazdag élet. Hogy milyen sokra értékeli Győry Torkost, mutatja az, hogy számtalanszor kér bírálatot egy-egy elhangzott előadást, vagy igehirdetést illetően. Igen gyümöl'279