Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Seleszt Ferenc: A faluszéli "égő" kúttól a kőolaj- és földgázig

kezésüket szervetlen eredetűnek vélték — szerves, főleg állati maradványok termékének tekintik. A tengerben elhalt élőlények szerves anyaga nem pusztult el, hanem rothadó iszapot, szapropilt alkotott, amelyből baktériumok közreműködésével keletkeztek a szénhidrogének. A Pannon-tenger fokozatos viszszahúzódása után a Kárpát-medence feltöltődésének üteme gyorsabb volt. mint süllyedése, így a negyedkor kezdetére, az első ősember megjelenésének idejére elnyerte maihoz közel álló formáját, majd a kor végére kialakult a felszín jelenlegi arculata, amelyhez már az ember is hozzájárult a maga tudatos természetátalakító munkájával. A mélyben rejlő szénhidrogénkincsek kiaknázása a múlt században kezdődött, s külön története van a fúrás technológiájának is. Az első módszer az úgynevezett ütveműködő fúrás volt, ami a cölöpveréshez hasonló, azzal a különbséggel, hogy függőleges helyzetbe állított csövet ütöttek, s az előrehaladásnak megfelelően toltak rá egy-egy darabot. Hat-nyolc ember húzta az egyszerű csigán átmenő kötelet, amelynek másik végén nehezék volt, s amolyan „hórukk" kiáltásra ejtették a csőre. Elképzelhető, milyen haladatlan munka volt ez, mennyi időbe telt. mire elérték a kívánt mélységet. Később „motorizálták" az ütveműködő fúrás folyamatát, majd egyszerű erőátviteli módszerrel áttértek az ütve. forgatva működő, később az úgynevezett rotari fúrásra. A következő állomás a gőzgép felhasználása volt, s ekkor már a fúrótorony is a maihoz hasonló formájú lett. Hazánkban ez a módszer terjedt el, s tartotta magát az 1960-as évek elejéig. Ezután hódított teret a Diesel-motor, több, két-háromszáz lóerős motor forgatta az erőátviteli szerkezet segítségével a fúrórudazatot. Egy-egy fúróberendezés telepítése a geofizikai felmérések alapján meghatározott pontkitűzéssel kezdődik, majd betonalapot készítenek a torony, valamint a szivattyúk részére. Először nagyobb átmérőjű, 17 colos, utána 12 l/

4, majd 8 1/

2 colos fúrót alkalmaznak. Egy kétezer mélyre tervezett kútnál általában száz métert, a 17 colos, négy-ötszáz métert a 12 l/

4 colos, 1500 —2000 métert 8 V2 colos szelvénnyel fúrnak. A lyuk lemélyítése után beépített béléscső természetesen ennél kisebb 13 3/

4. 9 rV«, illetve 7 colos. A fúrást egy rendkívül kemény anyagból, gyakran gyémántból készült görgős fúró végzi, amely fölött helyezkedik el a rudazat. Az előrehaladásnak megfelelően toldanak szakaszokat a rudazathoz. A fúrófejen a görgők mellett levő nyílásokon át áramlik a fentről bepréselt iszap, ami a cirkuláció folytán távozik. Ez a tulajdonképpeni kenőanyag nem csupán hűti a fúrót, hanem felhozza a felaprított kőzetet, és ellensúlyozza a réteg nyomását. Az úgynevezett repedezett rétegek gyakran meglepetéseket okoznak, ..elszökik" az iszap, amelynek pótlásáról azonnal gondoskodni kell, mert különben felborul a lyukban a külső és belső egyensúly, s nem várt köriilménvek között tör fel a gáz. Általában kéttípusú gázkitörés ismeretes, az egyik — s ez a szerencsésebb, ha egyáltalában annak lehet nevezni —, amikor a csőben jön a gáz. a másik, amikor a cső és a lyukfal között. Az előbbi „megfogása" általában sikerrel jár, mivel megfelelő szerkezettel a kút lezárható. Az utóbbi esetben ez nem lehetséges, mert ilyenkor a fúrás helyétől — a laza felső rétegeken könnyen átjutva — néhány méterre tör fel a gáz. A meghatározott réteg elérése után úgynevezett carottage vizsgálatot végeznek, melynek alapján megállapítható, hogy melyik a szénhidrogéntároló réteg. '252