Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 2. szám - Elek László: Justh Zsigmond "kozmopolitizmusa"
tőle. Tudom, hogy amíg élek, pótolható leszek, halva, elmúlva nem. — De ez nem vigasz" 3 2 — írta 1889-ben. Erre készült, mert ez felelt meg legjobban a család történelmi hagyományainak (ezt követte bátyja: Gyula is), függetlenül attól, hogy megvetette azt az elképzelést, miszerint a műveltség célja egyedül a főispánság lehet, és hogy elítélte a magyar arisztokrácia szánalmas szemléleti betegségét: „Ha az ember művésznek születik, politikus lesz; ha az ember írói tehetséggel jő világra, csak politikus lesz ismét, éppúgy, mint politikus lesz, ha akár a filozófiai tudományokra van hajlandósága, vagy akár a természettudományok érdeklik. Mert az ember csak politikus lehet. Ez törvény". 3 3 Ennek a társadalmi reformer szerepnek lett volna előiskolája az arisztokrata ifjaknak általa alapított közgazdász-egylete, a Debating Society és a testi edzést célzó Futó-Klub, ezt célozta a Magyar Műpártolók Köre és a születési és szellemi arisztokráciát: tehát az előkelő családokat és az írókat, költőket, művészeket egyesítő nem nagy rokonszenvvel fogadott irodalmi szalon: a Pantheon, 3'' melynek létrehozásán, életüknek tartalmasabbá tételén buzgón fáradozott. Akármit is nézünk, akárminek a rendeltetését kutatjuk, mindig és mindenütt nemzeti célokba, nemzetmentő tervekbe botlunk. Ezt kellett látnunk regényeiben és elbeszéléseiben, ezekben az intellektuálissá, racionálissá érlelt írásokban, ezt társadalmi reformeri elképzeléseiben. Ügy tette Justh intellektuálissá és racionálissá a regényt Taine, Bourget, Zola, Huysmans és a Goncourtok hatása alatt, hogy hiába érződött különösen a kezdő művein az idegenből vett módszer máza, műveivel a nemzeti gondolatot propagálta. Ügy használta fel a külföldi szellemi élet sajátos formáit, hogy azok a magyar talajban magyar érdekeket, nemzeti érdekeket szolgáljanak. Szomorú egyéni tragédiája, hogy nem voltak ehhez mélyen érző, tisztán látó, hozzá hasonló műveltséggel rendelkező, a népet szenvedélyesen szerető, aktív szerepet vállalni kész, egészséges testű és lelkű munkatársai. * Ügy kívánt Justh társadalmi reformer lenni, úgy kívánta nemzedéke osztálymentő-nemzetmentő koncepcióját megfogalmazni, hogy túllépve a szűk hazai viszonyok és eredmények ismeretén, kényszerű külföldi útjainak hasznosítható tapasztalataira is építeni akart. Mindig és mindent kritikus szemmel nézett, akkor is, amikor egészségét „restaurálta" külföldön. Hamar leesett a szeméről a hályog, s nem hajbókolt elvtelenül a Nyugat, a külföld előtt. Halász Gábcr állapította meg róla a Napló bevezetésében, hogy csodálatos érzéke volt a műalkotások valós értékeinek megállapításához. Csalhatatlan magabiztossággal különítette el a talmi értékű giccset a művészitől. De ugyanezt mondta — ós nem is alaptalanul — arról is, ahogyan a szalonok híres embereit elemezte, jól észrevéve bennük a dicsérendő emberi vonások mellett a nevetségeset, a kisszerűt. Még a példaképeivel szemben sem mutatkozott elfogultnak. Észrevette és megvetette a sokáig mindenkinél többre tartott Bourget népszerűség-haj hászásának nevetséges vonásait, 3 5 látta a gyilkos Ohnet-kritikát író Lemaitre gyengéjét, és könnyed elegáns iróniával írta róla a következőket: „Nincs ereje bevallani, hogy nem ismeri eléggé az irodalmakat", • ezért olyankor,ha az orosz és angol irodalomról van szó (s erre kajánul sok3 219
