Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Hajdú Mihály: Az orosháziak története 1744 előtt

sem feltételezhetünk. Legfeljebb ragadványrteves bővülések lehettek, mint amilyenre van is két példa az összeírásainkban (Kecskeméti Németh és Csatalai Szalai) és számtalan az élő nyelvhasználatban. A ragadványnév nem lép, s nem lépett akkor sem máról holnapra az eredeti családnév helyébe, hiszen akkor egyik legfontosabb szerepét, identifikáló (azonosító) jellegét vesztené el a tulajdonnév. (Máig él Orosházán a Szendi és Bánki helyre utaló ragadványnevek mellett a Horváth családnév, s a mindennapi nyelvhasználat is legtöbbször együtt említi a kettőt.) Tehát a családnevek felületes áttekintése kétségtelenül az ország, illetve a Dunántúl nyugati, északnyugati részébe irányít bennünket, hogy ott folytassuk kutatásainkat, de nem oldja meg a problémát megnyugtatóan. A kérdés más oldalról való megközelítése céljából nézzünk néhány történeti adatot! A vidék földesura 1701-től Monasterly János volt, aki a Thököly kurucai ellen vívott csatákban való érdemei elismeréséül kapta Zomba és Tevel vidékét 12 pusztával együtt I. Lipót császártól.

1

8 A birtokok azonban hamarosan a Sopron megyei eredetű Jobaliázi Dőry László és felesége, a szintén Sopron megyei származású Kisfaludy Rozália kezére kerültek.

1

9 A Dőry-család magát a honfoglalástól kezdődően Sopron megyeinek, közelebbről rábaközinek tartotta. 1360-ban tűnt fel nevükben a Jobaháza nevű községre való utalás Benedek de Jóbaháza révén. 1407-ben Dőr helységben praediális adományt nyertek. azután magukat jobaházi Dőry-nek nevezték.

2

0 A XVIIT. század közepén, az 1754—55. évi országos nemesi összeíráskor, még mindig Sopron megyében élt a család nagyobbik része (János, Pál, Zsigmond, László). Győr megyében Sándor, Tolnában pedig: Ignác, Ádám, Miklós és György.

2

1 A rokonság tehát fennállott a Sopron megyei ősi fészekkel, meg a Győr megyeiekkel is, s új birtokaikra legkézenfekvőbbnek látszik, hogy onnan telepítettek jobbágyokat. Ezzel egyrészt az állítható szembe, hogy már a Dőryek megjelenése előtt is telepítettek ide Északnyugat-Magyarországról lakosokat. így például ..Meszlényi János fehérmegyei alispán először a felsőbb megyékből magyarokat telepített györkönyi birtokára . . . Ezekhez telepített Meszlényi 1717 táján a Fertő vidékéről evangélikus hazai németeket. . „Sárszentlőrinc első lakosai Györkönyből, de leginkább Győr, Vas és Sopron megyéből származnak és 1723-ban telepedtek a Mercy-birtokra."

2

3 ,,Bedeg Sopron megyéből [települt], Másrészt ugyanakkor más vidékekről is hoztak telepeseket. „Lápafő Zalából és Veszprémből, Tamási Győr, Keszthely, Pápa, Tüskevár vidékéről [települt]."

1'-' ,, . . . 1715-ben pedig a pápai uradalomból, Csóthról jöttek szökött jobbágyok Gyönkre.*'

2

6 Még folytak a magyar telepítések, de közben már megkezdődött a németországi katolikus telepesek becsalogatása.

2

7 Az Északnyugat-Dunántúlról való telepítés másik bizonyítéka, hogy a tolnai magyar evangélikusok a XVIII. század elején szoros kapcsolatot tartottak fenn régi megyéikkel: Sopronnal és Győrrel. Erre több utalásunk is van. A sárszentlőrinci evangélikus egyházközség vegyes anyakönyveinek I. kötete végén 1722-től 1745-ig a következő bejegyzések olvashatók. (Folyamatos beírás, csak egy van keltezéssel ellátva, valószínűleg ugyanazon kéz írása. Csak '204