Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - SZEMLE

napig sem kellően ismert —, szövetség részleteiről, működéséről ír. Ide tartoznak a helyi pártvezető — a „titkár úr" — társadalmi szerepéről, helyéről mondottak is. Szó esik — talán ez az egyik legfontosabb — arról az elmélyült, részben legális, részben illegális ideológiai munkáról, melyet a baloldali szociáldemokraták a szervezett és szervezetlen munkásság között kifejtettek s amely sokak számára a marxizmusig vezető ütat jelentette. A „harcos évek", a náoorú meghozta a keményebb légkört. De éppen ez: az internálás, a büntetőszázad lette lehetővé a kommunistákkal való szélesebb együttműködést, véleménycserét. Kistarcsn, Nagykanizsa táborainak élete a maguk „színeivel", problémáival elevenedik meg. A felszabadulás a győzelmet, de még'nkább a további felelősségteljes munKát jelentette. A kibontakozás módia. iránya kétségtelen volt az orosházi. Békés megyei munkásmozgalom előtt. Az új élet első napjainak bietoskezű irányítása az egykori tettrekészség, határozottság legjobb dokumentuma. Nemcsak az országos történet, hanem a szűkebb haza, Békés megye történetének szemszögéből is nézve a kczbevett munkát, azt gondolom, keresve sem lehetne jobb. világosabb kiegészítőjét, magyarázata-, találni mindannak, ami a tárgyalt időszakból csak a dokumentumok száraz betűiben maradt ránk. Vége:-:tii! még annyit ti >.r\ tartanánk elég sikia X- 'C-i/.tes M'hály munkáját, ha nem mondanánk el néhány apró kételyünket, észrevételünket. Az egyik — a legfontosabb — a következő: túl messzemenőnek, túl erősnek érezzük a baloldali szociáldemokraták és a kommunisták munkájának egybeolvasztását. Tudom, hogy nehéz s éppen itt. a legnehezebb a differenciálás, de Orosházán valamint környékén, Endrődön, Csorvásr>n az ország legerősebb MSZMP, illetve KMP szervezetei tevékenykedtek hosszú időn át. Jóllehet találó a sze-ző megiegyzése az illegális-legális munka helyes arányainak kialak

;táfáról. de mégis helytelen lenne ezzel el'ntézni elsősorban az általa is említett endrődi elvtársak. Hunya István, Polányi Má*é. Ov.irjpzs! pál s mások tevékenységét. Ezért hiányolom, túl a szomorú emlékű Szemenve'féle szervezkedés ábrázolásán, a kommunistákkal kapcsolatos konkrét emlékeket. pz együttműködés lehetőségeit, a munkáinkkal karr-Kolatos benvomásnkat. Mindezzel ellentétben, meglepődve olvastam azt a számomra érthetetlen idézetet, melyet a 159. lapon Gyuricza Pálné elvtársnő visszaemlékezéseiből idézve olvashatunk a kommunista Vörös Segély munkájában való részvételről. Pusztán a félreértések elko-iilése végett jegvzem meg azt, hogy a 35. lapon, nyilván elírásból, a húszas évakre datált ..Építőmunkás Ellenzék" és „Fás Ellenzék" című lapok a harmincas évek első felében jelentek meg. Mindez az, arnit errcl a hiteles, emberi visszapillantásról mondani akartam. B

;ztosan tudom, hogy nemcsak a szo-osan vett munkásmozgalom iránt érdeklődők. hanem mindenki, akit vonz s magyar dolgozó nép küzdelme, harca, szórakoztató, tanulságos olvasmányt talál ebben a kitűnő, ízes stílussal megírt könyvben. DR. GECSÉNYI LAJOS 164