Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Áprily Lajos Szeghalmon

Zsolcit nem viszem magammal. Nemsokára úgyis meglátja az alföldi tájakat. Adriennét szerződtették Debrecenbe, s szeptemberben magával akarja vinni a gyerekeket. Szeretettel gondol mindkettőtökre, s örvend a közeledő viszontlátásnak, Lajos" Kisoroszi, 1950. VII. 17. Tervét meg is valósította s két kedves napot töltött körünkben. Bebarangoltuk a falut, a Királyerdőt, elsétáltunk a Körös és Berettyó összefolyásához, este pedig a vacsora után régi erdélyi emlékeinket újítottuk meg, vagy az itteni társadalom életét csipkedő tréfás strófáimmal derítettem fel el-elboruló hangulatát. Harmadik látogatását ez a levél előzte meg: „Kedves Károly! Adrienne értesített, hogy sikerült elsejére lakást szereznie, — induljak. Így aztán holnap reggel személyvonatra ülök Ádikával. Hogy meddig maradok Debrecenben, elsősorban attól függ, tud-e Adrienne éjjeli szállást adni. Ha nehéz a hálóhely kérdését megoldani, hétfőn, valószínűleg útrakelek. Ha a megoldás már szombaton lehetetlen, s meg tudom járni a temetőt, (igen kurta az idő erre) esetleg már szombaton tovább utazom felétek. Ezeket azért írom meg, hogy a meghökkentő betoppanást kiküszöböljem találkozásunkból. Szívből köszönöm aug. 23-iki jc kívánságaidat. Kár, hogy nem tudtál ide mégegyszer kihajózni. Kisoroszi, 1950. szept. 1. Szeretettel ölel Lajos" Szeptember 3-án délután örömmel vártuk mindketten az állomásnál, s harmadik látogatásának első estje csöndes beszélgetéssel telt éjfélig. Ezúttal öt napot töltött nálunk; 8-án reggel utazott vissza otthonába. A délelőttöket műfordításai készítésével töltötte. Láthatólag jól esett neki, hogy feleségem minden reggel érdeklődött az étkezésére vonatkozó kívánságai iránt, s így mindig a legkedvesebb ételeit ehette ebédnél is, vacsoránál is. Délután nagyokat sétáltunk a Bsrettyógáton, kimentünk az epreskerti két temetőbe, sőt egy délután kijött velünk az akkor még meglevő közlegelői fürdőhöz is. Míg mi a fürdőmedencében élveztük a gyöngyöző víz gyógyító melegét, Áprily egy fa alá telepedve, hevenyészett Goethe: Erlkönig fordítást készített, s ezzel kedveskedett feleségemnek. Estéinket a zongora mellett énekelgetve, vagy a betoppanó vendégekkel beszélgetve töltöttük. Gyakori látogatóink voltak: a Kolumbán házaspár (kik közül a férj járásbíróságunk elnöke volt. Finomtollú regény- és drámaíró is egyben, akivel Áprily meglepő gyorsasággal melegedett össze) és Szász Istvánék, akik Erdélyt hozták közel szívéhez. Mikor csak hárman voltunk, újkeletű verseiből is szívesen olvasott fel, vendégeink előtt azonban, mint költő soha sem nyilatkozott meg. Negyedik látogatását nem előzte meg levélváltás. December 4-én a gimnáziumból hazatérve Áprilyt már nálunk találtam. Mikor kiörvendeztük magunkat, az ebédnél elmondta, hogy ezúttal komoly munkát hozott magával: Németh László Karenina Anna fordítását, melynek lektorálására kapott megbízást. Valóban ezen is dolgozott napi 7—8 órát, egészen 9-én történt elutazásáig. Pihenő óráiban sétálgattunk a faluban, s mivel esős ősz után sáros télelő következett, borús, résztvevő lélekkel szemlélte Bacsa Mihály kis postalovának embertelen szenvedését. A Nádasdy utcán, ahol akkor laktunk, hasáig ért szegény kis lónak a sár. Fájó szívvel néztük, amint nehéz szuszogással, fújtató tüdővel igyekezett naponta többször is a posta felé, ahol kocsiba fogta a gazdája, hogy kivigye a csomagokat az állomásra. A szegény lovacska nem is bírta sokáig a terhelést: egy szép napon a munka hőseként rogyott össze, és múlt ki a postaépület előtt. Arra járva megrendülten szemléltük örökre elcsöndesült holttestét. Hazatérve Áprily még aznap este megírta „Falusi postaló" c. remekét. Ebben a hónapban még töltött két napot nálunk, 20 és 21-ét, de ezúttal csak pihenéssel. Sétálgatva, beszélgetve, verseket olvasva teltek a nappal órái, esténként feleségem a zongorához ült, s egykori erdélyi kirándulásainkon együtt énekelt kedves dalait játszotta és énekelte. El-elcsukló meghatottsággal kísérte a zongorán elhangzó dallamokat, s elutazásakor egy-egy verssel viszonozta mindkettőnk vendéglátó szeretetét. Az Erzsébetnek adott vers címe: „Fekete lány", emlékeztetőül egy marosszentimrei nyaralás alkalmával szintén róla írt hasonló című versre. Mivel ez a vers még 1921 nyarán született a költő hazánkban megjelent köteteiben nincs benne, az Áprily 148