Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pelle Ferenc: Az általános iskolai számtan-mértan- és fizika tanítás tapasztalatai az 1967-68-as tanévben Békés megyében

kül. nev. törtek kivonása mennyiségek törtrészének kiszámítása százaléksz. (aláp kiszámítása) szerkesztés (egyenlőszárú hsz.) 53% 60% 54% 17% 7. osztályban készségek: mértékek váltása (átlagban) törtszámok összeadása törtszámok kivonása kerületszámítás területszámítás 45% 61% 7o .jártasságok: szerkesztési feladat megoldása százalékszámítás (százalékláb) 57% 33% 27% 27% 48% 8. osztályban készségek: műveletek rac. számokkal egyenletek megoldása a 7. osztály jártassága után ide véve a százalékszámítást is 52% 40% fijártasságok: szerkesztési feladat megoldása 41% 34% Áttekintve e kis kimutatást, látjuk, hogy az eredmények a készségi és jártassági szintek között elmosódnak, egymásba átcsapnak. Most pedig egy kissé részletesebben elemezzük az eredményeket a Tanterv feladatainak szemszögéből. „Neveljen önálló munkára!" és az eredmények szerint hol vagyunk még az önálló feladatmegoldó készségtől? A feladatok megoldása közben a tanulók szinte megszokottan várják a nevelő segítségét (kivéve a dolgozatokat). Az önálló munkához nélkülözhetetlen a tervszerű, figyelmes, kitartó munka is, amelyre való nevelés szintén megtalálható a Tanterv feladatai között. „Neveljen ellenőrzött munkára!" és amennyiben tanulóinkat erre nem szólítjuk fel, a 8. osztályban az egyenletektől eltekintve csak 1—2% ellenőrzi munkáját. „Neveljen tervszerű munkára!" és a 7., valamint a 8. osztályok egy-két esetétől eltekintve alig beszélhetünk megfelelő tervezésről (és főként írásbeli tervezésről), pedig ez a feladatmegoldás lépéseinek egyik igen fontos mozzanata. Minden feladatmegoldáshoz megoldási terv szükséges! Mi az oka a szélsőséges és általában nem megfelelő eredményeknek? Részben választ ad erre maga a felmérés is, meg a felügyelői tapasztalatok is, és ezek általában a következők: Nem egy nevelő még ma sem ismeri megfelelően (vagy összefüggéseiben) a Tantervet és Utasítást, sőt a tantervi követelményeket sem. Sokan nincsenek tisztában az ismeret, jártasság és készség különbségével és minden megtanított, illetve tanított anyagot (anyagrészt) egyformán követelnek. Sok nevelőnél nincs folyamatos ismétlés, de főként tervszerű folyamatos ismétlés, ami rendkívüli súlyos hiba. Így pl. az októberben megtanított anyag hónapokon keresztül sem kerül szóba, mert a nevelő figyelme mindig az éppen soron következő anyagra szűkül le. Sokan keveset törődnek az önálló feladatmegoldó készség fejlesztésével: így pl. nem egy nevelőnél fordul elő az, hogy tanulói csak a házi feladat elkészítése alkalmával (???) és a dolgozatíráskor dolgoznak teljesen önállóan. Még mindig sokan nem használják ki jól és megfelelően a gyakorló órákat. Sokan nem tartják be a feladatmegoldás lépéseit. Igaz viszont, hogy néhány nevelő maga sem ismeri azokat megfelelően. A neve'ők ielentős része nem szoktatja tanulóit a komoly és teljes feladatmegoldást magába foglaló tervezésre, de még iskább az önálló (felszólítás nélküli) ellenőrzésre. A mértanoktatás még ma sem elég szemléletes, sokan legfeljebb csak modelleken szemléltetnek stb., stb. De nemcsak a nevelőkben és a nevelők munkájában kell keresnünk az okokat, mert vannak más okok is. Így pl. még igen sok iskolában nem jutottak el a felmenő rendszerig és ezekben az esetekben a következő évben tanító nevelő nem tudja, hogy gyakorlatilag mire építsen. Az iskolákban gyakori a rossz órarend, akár heti, a~ár a napi óraelhelyezést illetően. Az elmúlt tanévben is volt olyan iskola, ahol a felső tagozat összes számtan—mértan óráinak egyharmada 5. és 6. órára esett. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi Tanterv az anyagmennyiség szempontjából (a 142