Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Bellon Tibor: Gyula gazdaság- és társadalomtörténete a XVIII-XX. században

egyóItalán az a környezet, amelyben él. S a kiállításnak sikerült a legmarkánsabb tárgyak felsorakoztatásával a mondanivaló kiemelése. A kiállítás második terme méltán nevezhető a téma legteljesebb, legjobb kibontásának. Jól átgondolt, rendszerezett anyag kerül itt a látogató elé. A belépő jobbról találja a város egykori rajzának felnagyított fotóját, felette a város nemzetiségeinek viseleti képeivel. Hangulatilag is átfogó, egységes képet teremt ez az oldal, mintegy a keretét adja a kiállításnak. Az impozáns terem adottságait nagyszerűen használták ki a rendezők, ügy sikerült a tárgyak, vitrinek elrendezése, hogy a mondanivaló mellett jól érvényesülnek az esztétikai szempontok. A jobboldali főfalon a céhes ipar emlékei kapnak helyet, vele szemben, a baí oldalon, a vásározás, kereskedelem fontossága és jellege van kiemelve. Általában a múzeumlátogató kevésbé látja, hogy milyen haszna lehet céhes anyag kiállításának. Kicsit mindig öncélúnak érzi az ilyen bemutatást, csak nagyon ritka alkalom az, mikor így egymásra találnak. Ez a kiállítás is erről győz meg minket, hogy igenis van haszna, értelme, ha megfelelő módon összekapcsoljuk más területekkel. A kiállítás láttán döbbenünk rá arra, hogy tulajdonképpen mi ismertük ezeket a dolgokat külön-külön. Mert az a tárgyi vagy eszközkultúra, melyet úgy ismertünk, mint a paraszti élet reprezentánsait, jó részben a céhes ipar terméke. Pontosabban a vevők igényeihez, tehát az egyes vidékek parasztságának igényeihez alkalmazkodó ipari tevékenység folyt itt, amit a kiállítás egy-egy néprajzi tárgy jó elhelyezésével nagyszerűen jellemez. A hímzett, virágos bőrmellény nemcsak a paraszti viselet egy értékes darabja, hanem egyúttal a szűcsmester remeke is. A díszes parasztbútorokat asztalosok készítették. A megcsodált, gazdag formavilágú és díszítésű kerámia a fazekas céh terméke, s a kezdetleges technikáiú, de sok esetben művészi értékű lakatos készítmények egyúttal a városi polgárok használati tárgyai is. Így válik egységessé a látogatóban a két —látszólag esészen különálló — terület. A másik oldalon a kereskedelem, mint városformáló tényező jut kifejezésre. A környék egyik legnagyobb vásártartó városa Gyula, ahol mind az állatok, mind a céhes és paraszti kézműipari termékek gazdát cseréltek. Bihar hegyei és az Alföld síksága itt adott egymásnak találkozót. A kiállított tárgyak jól jellemzik ezt a sokféleséget. A termet jól lezárják a város és táj életképei. A harmadik terem kis méreténél fogva alkalmas arra, hogy Erkel Ferenc emlékét őrizze, és kincseit az érdeklődőnek bemutassa. A negyedik terem a város XX. századi fejlődését mutatja be, elsősorban ipari vonatkozásban. A sokmindenre kiterjedő gondos rendezés sem tudja azonban feledtetni, hogy a napjainkat dckumentáló anyagot a látogató még nem érzi múzeális jellegűnek. Itt inkább csak néhány tabló az, amelyik emlékezetes marad. Fel kell hívni a látogatók figyelmét arra a komplex szemléletre, melynek eredrrén.vo 3 r.ép-"^

1. gazdaságtörténeti és irodalmi ismeretek együttes jelentkezése. Nagyon szemléletes az, hogy a vitrinek, enteriőrök mottóját egy-egy odaillő versidézetben adja meg a rendező, s a bemutatott tárgyak neveit is úgy közli, hogy egyúttal összehasonlít. Vagyonleltárakból, árszabályokból vett néhányszavas mondat az adott kor árviszonyainak összehasonlítását is lehetővé teszi. Nem szóltam még egy nagyon lényeges pontjáról a kiállításnak, mely alapvetően meghatározhatja annak sikerét: ez a kivitelezés. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy méltó a forgatókönyv szelleméhez. Kölcsönösen egymásra talált itt a forgatókönyv írója és a kivitelező. A külső formája nagyszerűen illeszkedik bele a vár hangulatába úgy, hogy maradék né'kül szolgálja a mondanivalót. Végezetül csak gratulálni lehet a kiállítás forgatókönyve írójának, Szilágyi Miklós múzeumigazgatónak, és az elképzelés megvalósítóinak, a Központi Kiállításrendező Csoportnak. DR. BELLON TIBOR 114