Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: Az ember visszanéz az útra, amerről jött

LÁTOGATÓBAN AZ EMBER VISSZANÉZ AZ ÜTRA, AMERRŐL JÖTT Negyedik emelet. Padlásműterem, régies romantika nélkül. Körben fazekak, mázas korsók, színes ládák, a falon téka a múlt század közepéről, punduszos órák csendesen merengve, hogy a nagy pihenés elérte őket; középen hatalmas asztal teli színes papírdarabokkal, festékkel, ecsettel, az egyik sarokban festőállvány, a kép rajta egy lovas szekér öreg tanyaudvaron; két lépésre onnan kérges héjú fatörzs, mintha a ferde menyezetet tartaná, melyen négyszögletes üvegablakok sugározzák befelé a fényt, minden színek életre keltőjét. Ilyen Ezüst György műterme Békéscsabán, a Felsőkörössor egyik bérházának legfelső traktusán. A műteremszegény világban valóságos oázis, de fordíthatnám úgy is a dolgot, hogy ajándék. Bizalom-jel. Megbecsülés. Marasztaló, ügyes módszer a város művészetet kedvelő vezetőitől. Mintegy jelkép, olyan: várunk tőled valamit. **» Évek óta ismerem, és mégsem eléggé. A célom ezúttal pedig az volt, hogy általam még többen megismerjék, mert nagyon jó, hogy nem az a művész, aki csak a szakma elismerését keresi, aki ecsetjével a vászonhoz közelítve arra gondolna, hogy „mit szól ehhez a megoldáshoz a zsűri?" A maga útját járja. Néha látványosan, más időszakokban mintha semmi sem történne vele és körülötte, mintha nem alkotna semmit. Ezek a csendesebb korszakok az alkotás folyamatának legszebb és leggyötrelmesebb hónapjai. Amikor a művész intenzíven találkozik önmagával, azzal, aki eddig volt, és birokra kel benne az. aki lenni szeretne, amerre tovább lépni megmásíthatatlan indítékot érez. Nehéz hónapok ezek. Ezeket a nehéz hónapokat számolgattuk össze, ő is kíváncsian, mint amikor egy pillanatra megáll az ember, és visszanéz az útra. amerről jött. *** Nem írom, hogy mikor született, és mennyi a mellbősége, és életrajzokba merevített művészportré előttem felettébb gyanús. Azt érzem, hogy a sok-sok szöveg, a tartalom mind expresszívebb kifejezéséért viselt küzdelem szépelgő leírása nem elégít ki, lássam inkább a műveket, és a kézjegy legyen ott az Egészen, nagy E-vel írva; az életrajz is legyen ott az Egészben, legyen ott abban az a titokzatosságában is egyszerű folyamat, amikor a valóság a művész személyiségén átszűrődve, alakulva egy újabb valóságként testet ölt. Békéscsabai, ez azért mégis lényeges. Annak a városnak a szülötte, ahol a békési magyarok és a felsőországból levándorolt szlovákok közös rosszban és közös jóban éltek 250 éve. Egerben végzett a főiskolán. Ezt is csak azért kell ideírnom, hogy az emocionális színek még pompásabban elevenedjenek életre: Egerből jött vissza a szülővárosába. Egerből, a hősi múlt szinte mitikussá emelt városából, ahová Gárdonyi húzódott el történelmet érezni és írni. ahonnan Bródy Sándor, az „egri földi munkás ' indult el 103