Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - VITA - Sipiczky János: Békéscsaba városfejlesztése

szintes, aránylag nagytelkes beépítés határozta meg, aminek természetesen objektív alapja is van, nevezetesen a közművesítés szinte teljes hiánya, mivel a villanyhálózaton kívül egyéb közművekről az 50-es évek végéig nem lehet beszélni. A város úthálózata, amely közel 150 km hosszat tesz ki, túlnyomórészt földes utakból állott, burkolattal mindössze 28 km rendelkezett, ezen belül is a korszerű pormentes burkolat csak elvétve fordult elő, aszfaltutak egyáltalán nem voltak. A döntő fordulat a II. ötéves tervet közvetlenül megelőző egy-két évtől számítható, és főképp a II—

III. ötéves terv időszakában következett be. 1958—59-ben kezdődött a város közművesítése, az újkígyósi vízműtelep és városi fővezetékhálózat tervezésével, majd kiépítésével, és ezzel egyidőben a szennyvízcsatorna hálózat alaplétesítményeink és fő gyűjtővonalainak a kiépítésével. Ezekkel párhuzamosan a város tervszerű fejlesztésének megalapozása céljából a város vezetősége elindította a városrendezési terv sorozatának munkálatait, melynek első eredménye az 1961-ben jóváhagyott általános rendezési terv ideiglenes változata, és az ennek alapján rövid időn belül elkészített részletes rendezési tervek a vasútállomás környékére és a Bartók Béla út területére. Itt említjük meg a városközpont 1966-ban elfogadott részletes rendezési tervét is, amiről lapunk 66/2. számában történt ismertetés. Ezek az általános és részletes rendezési tervek szolgáltak alapul a II. és III. ötéves tervben történt beruházások telepítéséhez és kivitelezéséhez. Ezekre a későbbiek során röviden visszatérünk. A közművesítés kiépítését nem véletlenül említjük első helyen, mivel a város általános elmaradottsága döntően éppen ennek a hiányával magyarázható. Korszerű építési formákról, nevezetesen többszintes, középmagas és magas Epületek építéséről, a városközpont laksűrűségének városi mérétkre való emeléséről közművesítés hiányában szó sem lehetett. Érthető, hogy a városfejlesztési elképzelések következetes végrehajtása elsődlegesen a közművesítés továbbfejlesztésén, ezen belül a meglevő hálózatok fejlesztésén és új közművek bevezetésén áll vagy bukik. Ezekből a megoldásokból következik, hogy a II. és III. ötéves terv keretében most már a városias jellegű épületek kezdenek megjelenni, amelyek előzőleg csak a Bánszki utcai bérháztelepeken találhatók. Megépül a volt Vásártér és sportpálya beépítésével a Kazinczy utcai lakótelep, majd a III. ötéves tervben ez átterjed a Kazinczy utca másik oldalára, és a volt barakkok helyén folytatódik. A város úthálózata ezen idő alatt mintegy 38 km út kiépítésével tökéletesedik, ezen belül a belterületen mintegy 26 km aszfaltút épül. amely 1959. előft teljesen hiányzott a városból. A városi vízvezetékhálózat — az alapközművek mellett — 1967-ig mintegy 90 km hosszúságot ért el, és ezzel a város területének mintegy 60%-át fonja be. Természetes, hogy ez a gyors fejlődés bizonyos feszültségeket eredményezett a város vízellátásában, amit még súlyosabbá tett a város iparosítására különben meghatározó fontosságú konzervgyár megjelenése, mely csúcsban a rendelkezésre álló vízmennyiségnek több mint a felét használja fel. Ugyancsak feszültségek mutatkoznak a vízhasználással párhuzamosan mutatkozó szennyvíz elhelyezésénél, mivel az eredetileg csak a lakossági igényekre méretezett műtárgyak ezt az előre nem látható megterhelést csak tökéletlenül tudják ellátni. A közművesítés témájánál maradva feltétlenül meg kell említeni azt a 2 új közműfajtát, melynek a megjelenését az illetékesek csak a 70-es évek végére tervezték, a város környékének kedvező adottságai viszont már most lehetővé tették megjelenésüket, nevezetesen a gázhálózat és a gőztávfűtési rendszerek kiépítését. Ma már megemlíthetjük a gőztávfűtés ismertetésénél a színház, tanácsok, kórház, közgazdasági technikum, a Kner Nyomda példáját, nem beszélve a konzervgyár gőzellátásáról, amely szintén ilyen rendszerben van megoldva. Jelentőségét tekintve azonban még ennél is fontosabb a pusztaföldvári és kardoskúti földgázmezőknek a megyeszékhely ellátásába való bekapcsolása, amelynek első eredménye az 1967-ben bekapcsolt mintegy 260 lakás. A villanyhálózat kiépítéséről megemlékezni szinte felesleges, hiszen a város teljes területe és — az épülőfélben levő lakásoktól eltekintve — minden lakása a villanyhálózatba van bekapcsolva, és a közvilágítás színvonalát tekintve, főleg ami a főközlekedési útvonalat és a városközpontot illeti, a város országos viszonylatban is az elsők között foglal helyet. 7 97