Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Virágh Ferenc: A honismereti szakkör és a sokoldalúság

Békéscsaba népe híven őrzi hős fia, Kulich Gyula emlékét; Tegnap és ma — A munkásosztállyal kapcsolatos vizsgálódás a Kner Nyomdában, az István-malomban, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál és a Téglagyár I. sz. Telepén; Adatok a Békéscsabával határos Gerla, Mezőmegyer, Szabadkígyós, Újkígyós történetéhez és népéletéhez; A felszabadulás utás született Telekgerendás, Kétsoprony és Lökösháza község; Nézetek küzdelme a Békéscsabai Május 1 Tsz-ben; A parasztcsaládok egzisztenciájának alakulása a termelőszövetkezetekben; Adatok a Népfront-munka békéscsabai történetéhez; A kulturális forradalom eredményei Békéscsabán, különös tekintettel az oktatás és a népművelés tárgyi feltételeinek alakulására; Békéscsaba helynevei; Békéscsaba három neves kulturális egyesületének története; A megyei könyvtár munkája városunk területén; Üj városrészek születnek — épül-szépül városunk; A Kállai Éva Üttörőház múltja és jelene; Az ifjúság építi a Sebes György KISZ-tábort; Labdarúgó utcacsapatok mozgalma Békéscsabán; Az év különböző szakaszaihoz kapcsolódó néphagyományok Békéscsabán; Szlovák lakodalmi néphagyományok Békéscsabán: Magyar, szlovák, román, délszláv és német lakodalmi szokások Dobozon, Tótkomlóson, Szarvason, Méhkeréken, Battonyán és Eleken. Nyilvánvaló, hogy e témák ismeretanyaga önmagában véve is hatalmas kiegészítő többlet: kiegészíti, szemléletesebbé és elevenebbé teszi a tantervi tananyagot. Ráadásul olyan tudáselem, amely egyben világnézeti formálóerő is, sajátos életkorban, amelyben a felnőttek ifjúkorukról (az ifjúságtól „bezzeg-kor"-nak nevezett évekről) példálózó mondatait kissé kétkedően, huncutkás mosollyal fogadják. Az ismeretek birtokában ezek a középiskolások lépnek szinre felnőttek helyett, az ifjúság számára közvetlenebbül ható, meggyőzőbb agitációval. A mikrokozmosszal ismerkedő honismeretszerző diák munkában érve halad szélesebb láthatára, a makrokozmosz felé, közben megismeri az önálló alkotás módszerét: az anyaggyűjtést, a források kezelését, az iskolainál jóval terjedelmesebb dolgozat szerkezeti felépítését s nem utolsó sorban a publikálás sok összetevőjét. Az elmúlt tanévek egyikének végén arra kértük végzős diákjainkat, hogy foglalják össze négy évi szakköri munkájuk eredményét. Az írásos válaszokból idézünk: „Az emberekkel folytatott beszélgetések folytán bizonyos fokú emberismeretre tettem szert. Talán ez az egyik legfontosabb eredménye szakköri tevékenységemnek, ugyanis megtanultam megérteni az embereket, megtanultam megértetni magam velük, egyszóval elsajátítottam az emberekkel való érintkezési formákat." „Elsajátítottam a kutatási módszereket. Megismertem, hogyan kell egy témában anyagot gyűjteni, azt rendszerezni és abból dolgozatot írni. Ezen a munkán keresztül megszerettem a tudományt. Számomra ez annál is fontosabb, mert kevéssé hangoztatott terveimben a kutatási pálya szerepel." „Ez a munka juttatott el végső fokon az elhatározáshoz, hogy tanár legyek." „Elmondhatom, hogy önkritikámat fejlesztette a szakköri munka. A munka közben kapott bírálat segítségével megtaláltam feladatom helyes megoldását, ami növelte önbizalmam." „Fejlődött logikai készségem. Nagyfokú önállóságra és határozottságra nevelt." „Olyan jó érzés volt, amikor elkészült egy tanulmány, amelyről tudtuk, hogy vele újat alkottunk s esetleg hasznot is hajtottunk." „Rászorított a szakköri tevékenység a helyesírási ismeretek magasabb fokának elsajátítására, mert a kéziratok nyomdai korrektúrája precizitást és a tökéletes helyesírást követelte." A szakkörvezetés módszeres eljárásait illetően a következő főbb modellekhez jutottunk: A középiskolai honismereti szakkör olyan alkotó közösség, amelynek keretei között 2—6 fős munkacsoportok, vagy egyének dolgoznak egy témán. Az utóbbi esetben az egyének általában további szakkörbeli, illetve nem szakköri tag diákok besegítő munkáját irányítják. Az „Adatok a népfront-munka békéscsabai törté87