Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - Dr. Tábori György: Jamina-Literatyfalva-Újcsaba (Adatok Békéscsaba-Erzsébethely településtörténetéhez)

meg, „ ... hogy vannak-e és minő gyakorlati akadályok a szóban levő községesítés végrehajtása ellen." Éppen azért sürgeti is az alispánt a további tárgyalások megtételére. Ez a miniszteri leirat és annak megfogalmazása nyílt útmutatás volt a jaminaiak önállósulásának meggátolására. A megyei alispán vezetésével héttagú bizottságot küldtek ki a két fél tárgyalásának levezetésére. A bizottság előbb Jamina küldötteivel tárgyalt 1883. április 29-én, a következő napon pedig a békéscsabai képviselőtestülettel, amely előtt ismertette az előző napi tárgyalás eredményeit is. Az alispán 1883. május 12-én terjesztette be jelentését a tárgyalásokról a megyéhez, amely a következőkben összegezhető: Jamina küldöttei, élükön Literáty Ödön ügyvéddel, ismét kinyilvánították azon kívánságaikat, amelyek második kérelmükből már ismertek. A békéscsabai képviselőtestület is ismét kijelenti, hogy a több ízben kifejtett elvi álláspontját a különválás ellen fenntartja, de elszakadás esetén a jaminaiak kérését teljesíti. A jelentés további részében az alispán részletesen elemzi az önállósulás elleni érveit, amelynek leglényegesebb része, hogy az új község évi bevétele: 300,17 forint kiadása a törvényben megjelölt minimális számú tisztviselő alkalmazásával: 3 405,00 forint a hiány tehát 3 104,83 forint, amely összeg csak községi pótadó útján lesz fedezhető, ami a jaminaiak esetében minden állami adó forintja után 60 krajcárt fog kitenni. Ez a pótadó pedig igen magas összeg a megye más községeihez hasonlítva: amíg Csorvás 16 krajcárt, Gyulavári pedig csak 12,05 krajcár pótadót fizet, addig Doboz község lakossága kiadásait pótadó nélkül fedezi. Az említett költségelőirányzathoz még nincsenek hozzávéve azok a kiadások, amelyek a szegényügy rendezésével, a nyilvános betegápolási alap létesítésével, a katonai elszállásolással és a községi élet számos egyéb kívánalmaival felmerülnek. Végül felteszi a kérdést, hogy mi lesz az elszakadás eredménye? Meg is adja rá válaszát: a lakosságra csak nagyobb teher fog hárulni, aminek az lesz a valószínű következménye, hogy a lakosság vissza fog telepedni Békéscsabára, vagy kérni fogja a városhoz való csatolását. Ilyen súlyos gazdasági terhek láttán az elszakadást értelmetlennek tartja, és a megye javasolja a belügyminiszterhez felterjesztendő véleményében, hogy a kérelmet, mint gyakorlatilag is kivihetetlent, tagadja meg. A három évig tartó tárgyalásra a belügyminiszter 1883. augusztus 15-én kelt, 35 713/IV. b. számú rendelet tett pontot. A rendelet előbb összefoglalja, értékeli a kérelem elemeit és a tárgyalások menetét, majd a végső döntést közli: elismeri, hogy az 1876. évi V. tc. 43. §-a értelmében a kérelemnek helyt kellett adni, de a lefolytatott tárgyalások bebizonyították, hogy az új község anyagilag nem tud megfelelni a törvényes kötelezettségeknek, az idézett tc. 46. § c. pontja értelmében,

9 így a jaminaiak kérelme nem teljesíthető. A jaminaiak most sem nyugodtak meg a döntésben. Űjra szervezkednek, új vezetőséget választanak és egy év múlva, 1884 őszén, Tokár Pál és társai 52