Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Lévay Ferenc: A madártan egyik kitűnő szarvasi tudósa, Molnár Béla

olyan problémákat old meg, amire eddig — tanulmányok nélkül — lehetőség nem adódhatott. A madárélettan körébe tartozó különleges esetek csak ez ösztöni kutatások alapján tisztázódhattak, és számtalan feltételes eset jutott nyugvópontra: így a valóságban a rajtuk eluralkodott magatartási ösztöni érzete még a helyhez van kötve, az fokozatosan fejlődik az ivadék fejlődésével és érdekében, így a fejlődést megelőzően felcipelt fióka idegen, arról tudomást sem vesznek, az ott el is pusztulhat. Figyelemre méltó megállapítást tesz a madár hangadásáról: a madár hangja jelentkezhet, mint hívó, jelző, figyelmeztető, összetartó, vészhang, de fölös ösztöni erő is szabadulhat fel abban játékos megnyilvánulás alakjában. A legjellegzetesebb hangot a költési időszakban hallatják. Hangot ad a madár, mert arra kényszerül és a hang hatását a másik nem ugyancsak a kényszer jellegével érzi meg. Ekkor hallatja a madár a „nászénekét", amelyben fajisága, hangszervi fejlettsége jellegzetesen érvényesül. A madár elhallgat, amikor ösztöni érzete az ivadék gondozására érik ki és a faj érdeke, az ivadék megmaradása már biztosítottnak tűnik. A kakukknál azonban más eset áll fenn. A tojásrakása, illetve a párosulás befejeztével le is vezetődik a hangadásra is kényszerítő ösztöni érzete, az nem alakul át, nem teljesedik ki a kotolásra, ivadékgondozásra. Ebben a kakukk minden más madárfajtól különbözik. A Magyar Ornithologusok Szövetsége dísztagjául választotta s úgy az ezüst, mint az arany díszéremmel ajándékozta meg. Halála előtt — 1941. október 15-én — még kijelentette: „a kakukk-kutatás be van fejezve, folytatása nincs!" A Madártani Intézet közlése szerint MOLNÁR BÉLA kutatásai — 25 év távlatából is — még mindig egyedülállók. A kakukk-kutatásban nincs újabb eredmény! így az „AQUILA" évkönyvben „bevezető szó" cím alatt közölt alábbi szöveget úgy vehetjük tehát, mint egy szarvasi tanár, természettudós sírfeliratát. MOLNÁR BÉLA munkásságának kiemelkedőbb eredményei: 1. Bebizonyította, hogy a Magyar Alföld legfőbb, csaknem kizárólagos kakukkgazdája a nádirigó. 2. Bebizonyította, milyen tömegben képes a kakukk egy területet megszállni, sőt letérképezte — először a világon — teljes pontossággal a kakukk által megszállt 30 km-nyi területet. 3. Megfigyeléseivel és az általa vezetett filmfelvételekkel rengeteg részletét tisztázta, hogy hogyan hordja ki a kakukk mostohatestvéreit az anyamadár teste alól is; hány tojást rak a kakukk egy gazdamadár fészkébe, hogyan oszlanak meg ezek százalékosan. 4. Adatokat szolgáltatott, miként viselkedik mesterséges áttelepítésekkel szemben. 5. Végül megtalálta azt a terepet, amelyet legtömegesebben keresnek fel hazánkban a kakukkok." MOLNÁR BÉLA érdeme tehát, hogy olyan hézagot töltött be a magyar ornitológiai kutatás terén, mely már rég várt megoldásra és tisztázását a nemzetközi tudományos élet is sürgette. A Madártani Intézet Molnár dolgozatainak maradandó értékű részeit a biológiai folyamatok lezajlásának sorrendjében összeállította és azt angolnyelvű fordításban 1946. évben megjelent AQUILÁBAN közre is adta. Azt szokták mondani, hogy „senki sem lehet próféta a saját hazájában", de mi, szarvasiak, nem engedhetjük meg, hogy Molnár Béla emlékét és a kakukk-kutatás világraszóló eredményeit a feledés vastag pora lepje be. LEVAY FERENC 10 433