Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: A szarvasi csárdások, gazdaifjak és kvantik táncmulatsága

volt a XVIII. század elején a szarvasi paraszt" viselete

8, amely a 18. század végére az alábbiak szerint módosult. A csárdáslegények ünnepi viselete a fekete, ráncos és gavallér-sarkú csizma, fehér bűujjú ing, fekete mellény, nagy, kerek ólom vagy cink pitykegombokkal. Fejükön a magas tetejű és keskeny karimájú fekete kalap, mindig rozmaring szállal díszítve, csak a fejük búbján ült. A csárdáslányok fekete félcipőt, házilag kötött gombócos — púckovy színes harisnyát viseltek. Hat-hét rózsás mintájú batiszt- vagy kartonszoknyát öltöttek magukra, amelyek alatt 3—4 kikeményített alsószoknya is volt, hogy viseletük még szélesebb legyen. A blúz és a kötény a szoknyával azonos anyagú volt. Simára fésült hajuk 1—2 varkocsba fonva, benne 3—4 ujjnyi széles színes szalag majd a térdükig ért. Kezükből nem hiányzott a fehér, csipkés zsebkendő és a rozmaringszál, amiket hivalkodva lengettek. A gazdalegények viselete fekete simaszárú csizma, fekete posztókabát. mellény — fekete gombokkal — és csizmanadrág. Kalapjuk alacsony tetejű, de változóan szélesebb vagy keskenyebb karimával. A Kriska gazdacsalád férfitagjai például keskeny karimájú, alacsony, kerek tetejű kalapot viseltek. Az ilyen alakúakat Kriskakalap néven rendelték meg mások is a szarvasi kalaposoknál. A Hruska gazdacsalád viszont széles karimájúakat viselt. A gazdalányok is bőszoknyás viseletet hordtak. A színes szövetű felsőszoknyából kettőt-hármat is felvettek, amelyek egyenként 5—6 szélből készültek, ami 7 m bőséget jelentett. Alattuk 4—5 fehér, kikeményített, alul csipkés alsószoknya szélesítette viseletüket. A szűk, testhezálló ujjas — vizitka — és a kötény ugyancsak a szoknya anyagából készült. Viseletüket a fejre való fekete ternö kendő és a vállra vetett ugyancsak ternő nagykendő — négyszeresen hajtogatva, széle-hossza 2—2 m volt — tette teljessé. Kezükben, mint a csárdáslányok, ők is fehér csipke zsebkendőt és rozmaringot tartottak, de a paraszti magatartást szabályozó Íratlan törvényeknek megfelelően sokkal merevebben, mint a csárdáslányok. Az iparos fiatalság is eljárt az Erzsébet ligetbe vasárnap, de mint korábban említettük, a csárdások inzultusai miatt nem vettek részt a táncokban, csak távolból nézték azok szórakozását. De a táncolás lehetőségéről ők sem mondtak le. Korábban, az 1870—90-es évek során a nagyhírű Bárány vendéglőben és a Fekete Sas elnevezésű szállodában rendeztek esténként táncmulatságokat. Az 1896-ban megnyílt Árpád Szálloda megadta számukra a lehetőséget, hogy díszes nagyterme táncmulatságaik állandó színhelye legyen. Ettől az időtől kezdve ott rendezték évi szokásos hat báljukat, úgymint: február utolsó vasárnapján a maszja bált, húsvét és pünkösd másodnapján a húsvéti, illetve a pünkösdi bálát, az újonc bál szeptember végén, a szüreti bál október második felében volt megtartva és a legfényesebbet, a karácsonyi bált, az ünnep másodnapján rendezték. Ök csak cigányzenére táncoltak. Kedvelt táncaik a sima keringő, a csárdás és a polka voltak, a valcert is táncolták, de csak ritkán, mert az „rezgős és enyelgős" volt. A táncmester által 50—60 pár részére betanított francianégyest „négyest" az éjféli szünóra előtt járták el. Viseletük teljesen eltérő volt a parasztságétól, a korabeli polgári viseletet igyekeztek utánozni. A legényeken fekete félcipő, 1900-ig fekete kabát, mellény és pantalló volt, majd lassan megjelentek a színes felsőruhák is. Fehér ing, vasalt keménygallér, nyakkendővel és lehetőleg fekete puhakalap. A lányok fekete félcipőhöz fekete győri harisnyát húztak. A szoknya és a háromnegyedes ujjú blúz különböző minőségű, de azonos színű anyagból készült. A legkedveltebb a selyembatisztból varrott báliruha volt. Az 1860—80-as években az iparoslányok és fiatalasszonyok a bálakban még a rokokó divatja szerint varrt krinolint is viseltek. Az eső, hűvös és hideg őszi idő beálltával a ligeti táncok megszűntek. A következő nyár elejéig a gazdaifjak és csárdások szombat és vasárnap délutánokra bérbevett parasztszobákban rendezték táncmulatságaikat, a fonókat, a príat ka-kai. Citeraszó mellett szórakoztak, mert helyhiány miatt nem tudtak fúvószenekart felfogadni. dr. tábori györgy 430.