Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: A szarvasi csárdások, gazdaifjak és kvantik táncmulatsága

% A SZARVASI CSÁRDÁSOK, GAZDAIFJAK ÉS KVANTIK TÁNCMULATSÁGA A magyarországi 1848—49. évi polgári forradalom nem oldotta meg a parasztság helyzetét, a valóságban csak a telkesjobbágy és az úrbéres zsellér szabadult fel, ók jutottak földhöz, ellenben a zsellérek nagy tömege most is föld nélkül maradt. A tőke gyors behatolása a mezőgazdaságba a paraszti társadalmat két ellentétes pólusra osztotta, egyik oldalon a földtulajdonnal rendelkező közép- és gazdagparasztságra, a másik oldalon az agrárproletárságra. Ezen ellentétes fejlődés következtében ,,az elnyomorodásnak, mint a polarizáció egyik oldalának végső eredményeként egyre növekszik a kisajátított, a földtelenné vált agrárproletárok tömege, akik kénytelenek áruba bocsátani munkaerejüket.. ,"

1 a mindennapi minimális lét fenntartásáért. Ez a nincstelenségben maradt tömeg szolgáltatta a parasztbirtok és nagybirtok béreseit, alkalmi- és vándormunkásait 1945-ig. A kenyérért, a jobb megélhetésért folytatott harcba 1880-tól, szerte az országban általánossá váltak az aratósztrájkok, például 1906 nyarán Békés megyében 873 aratómunkás volt bebörtönözve megtorlásul.

2 A „földművelő paraszt községben", Szarvason is hasonló volt a helyzet. 1898 nyarán például 1200 munkásnak nem jutott aratómunka, érthető tehát, hogy a két paraszti réteg között egyre mélyült az ellentét. Dolgozatunkban ennek az életmódbeli különbségnek a megnyilvánulásait vizsgáljuk, a paraszti életnek egyik különös, ritkán ábrázolt területén, a fiatalság szórakozásán és mulatásán keresztül. *** Szarvas mezőváros társadalmi rétegződése a századfordulón a következő módon alakult: a legszámottevőbb réteg a hajdani telkes jobbágyokból lett kis- és középbirtokos parasztság, ezt követi a szegényparasztok rétege, akik a földnélküli jobbágyok utódai, végül a helyi iparosság. Az újjátelepült Szarvason 1770 tájáról vannak adataink iparosok működéséről. Számuk a település fejlődésével párhuzamosan növekedett, de a belső piac korlátolt felvevőképessége és a rossz vagy éppen hiányos közlekedési útvonalak miatt még a 19—20. század fordulóján is a mesterek közül sokan kénytelenek iparos munkájuk mellett földműveléssel is foglalkozni. Szarvasnak, — a gazdag parasztság által irányított életében — az iparosság mesterségbeli tudásánál fogva is csak igényelt, de nem kellően megbecsült rétegét alkotta. A három társadalmi réteg, amely 1722 óta egy igazgatási közösségben él, közös nyelven — szlovákul — beszél, kevés kivétellel evangélikus vallású, szokásaik azonosnak mondhatók, mégis a vagyoni különbségek miatt az egymás közötti társas érintkezés még a 19—20. század fordulóján is laza. A gazdák szinte semmibe sem veszik a nincstelen parasztságot, és csárdás gúnynévvel illetik azokat. Az egész paraszti réteg pedig az iparosokat kvanti-nak nevezi, amely gúnynév Magyarországon a német kultúrhatású céhrendszer „Wanderbursch", „vándorlegény" kifejezésnek a szarvasi szlovák nyelvben tovább fejlődött alakja. '428