Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 3. szám - VITA - Dr. Bereczky Sándor: Gyula, az éledő város
az irányzat, hogy nem holt emlékekre van szükség, a múlt emlékeit a mai élet, a kultúra, a dolgozó nép szolgálatába kell állítani, élettel kell megtölteni. Ez azonban csak akkor valósítható meg — különösen a minimális anyagi erővel rendelkező kis városok esetében — ha a komplex fejlesztési elképzelések reálisak, ha a várospolitika középpontjába kerülnek és ha az adott város egész társadalma helyesli az elképzeléseket és segíti azok megvalósítását. Nem lehet egyik, vagy másik szempontot, építészeti elképzelést, gazdasági tényezői nélkül vagy csupán mint műemlékvédelmi lehetőséget — előtérbe helyezni. Számtalan tényező befolyásolja ezek formálódását, egymáshoz való viszonyát. A továbbiakban általános várospolitikai szemszögből kísérlem meg a teljesség igénye nélkül bemutatni Gyula város fejlesztési problémáit, a megoldási módozatokat, ötleteket, elképzeléseket, melyek részben illetékesek által is elfogadottak, részben véleményem szerint hasznosíthatók. A helyi tanács feladata az elképzelések kialakításánál mindezen tényezők számbavétele, súlyozása, a társadalmi összefogás és a fejlesztés irányának megszabása. I. Történelmi város. Gyula — kisváros a Körösök mentén — többszáz éves történelmi múlttal. Földrajzi fekvése meghatározta kialakulását, fejlődését, több esetbeni pusztulását és újraéledését. Tatár-török dúlás, pártviszályok, árvíz, tűzvész szakadatlan küzdelme a létért: ez a város története. Ma már tudiuk. hogv a város mai környékén a honfoglalás ideién is létezett emberi teleoülés. Károly Róbert király 1313-ban kelt oklevelében már említést tesz a városról. A város múltiát idéző jelentős létesítmény a vár, amelynek építése a XIV. században kezdődött és mai formáiét a XVI. században nyerte el. Evlia Cselebi török utazó — aki a XVII. században beutazta Magyarországot — még úgy emlékezik Gyuláról, hogy a kanyargó Körös-meder minden ház végénél elérhető és mindenki a vízen jár szomszédolni, vagy dolgozni. A település akkori ielentőségére jellemző, hogy a XV. század végén megyeszékhely, maid 1552-ben királvi vár lett. A török seregek Szigetvárral egvidőben kezdték ostromolni, maid elfoglalták és ott szandzsákságot alapítottak. 129 évi török uralom után szabadult fel a vár, 1715-ben nyerte vissza megyeszékhelyi rangját. A XVIII. században vásárairól messzeföldön híres a város, de jelentősége a XIX. század derekától — elsősorban a Körösök szabályozása és ezzel összefüggésben az évszázados víziutak megszűnése miatt — csökkent. Az 1800-as évek elején a várost tűzvész pusztította. A reformkorban élénk szellemi életet élt a város, ebből a környezetből nőtt ki Erkel Ferenc és Munkácsy Mihály. A város történetének jelentős eseménye a XIX. század második felében, hogy akkori vezetői nem ismerték fel a vasútépítések — különösen a gócpont — rendkívül nagy gazdasági jelentőségét és ez mindmáig érezhetően behatárolta a gazdasági fejlődés lehetőségeit. A körülmények tovább romlottak a trianoni határmegvonással, mert a megyeszékhely elvesztetette addigi centrális fekvéséből eredő gazdasági előnyeit és csupán a megye adminisztratív központja lett, majd a megyésítéssel 1950-ben ez a szerepköre is megszűnt. A XX. század első felében számottevően nem fejlődött a város, viszont a háborút szerencsésen, jelentős károsodás nélkül élte át, a Vörös Hadsereg harc nélkül foglalta el. A demokratikus átlakulás az országos helyzetnek megfelelően ment végbe. II. A mai Gyula. A mi városunk az Alföld mocsárvilágából teremtődött, természetszerűleg a tájadta építőanyagok — föld, vályog, nád — felhasználásával. Az időálló építőanyagok hiánya még ma is sok gondot okoz, mert a város amúgyis megoldatlan lakáshelyzetének javítására szánt anyagi erő és kapacitás jórészét a sok avult lakóépület kényszerű felúiítása, vagy újjáépítése emészti fel. A város — a benne élők számához mérten — nagy kiterjedésű, bruttó területe 600 hektár, a bruttó laksűrűség pedig alig haladja meg a 30 fő/hektár mértéket. A 415.