Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

ítélete Tessedik szép és boldog családi életéről. Ilyesmi a legnagyobb mértékben életszükségletté vált számára, amint tornyosultak felette a viharfelhők. Meg kellett teremtenie magának egy bensőséges azilumot. Az állandóan ideges alkotni vágyásban, tervekben és izgalmakban mozgó szervezet számára nélkülözhetetlen pihenő, ma divatos kifejezéssel élve a kikapcsolódás legtermészetesebb formája a családi élet volt. Annak fenntartása ezért már csak racionalista gyakorlatiasság szempontjából is elengedhetetlen volt számára. Azt a 78 életévet aligha lehetett volna elképzelni idegösszeroppanás nélkül, ha még a család összehangoltságának hiánya is reánehezedett volna. A két élettárs megértő lelkének, a férj céljaihoz való belátáson alapuló önkéntes hasonlásnak kellett fennállnia, hogy kibírja félévszázad gigászi munkáiát és idegőrlő küzdelmeit. Első felesége 10, a második 18 évvel volt fiatalabb nála. Egymásétól eltérő volt e két nőnek házasságuk előtti fejlődése, s beérkezve teljesen azonossá lett Tessedikével. A férj tehát szuanesztív erővel hatott két legközelebbijének nézetei, jelleme, szokásai, ambíciói kifejlődésére. Ez magyarázza meg, hogy mindkét Tessediknét az elismerés koszorúja övezte a világ előtt, akárcsak férjüket. Kortársaik mind a kettőnek életrajzát is megírták. Első neiéről. Markovitz Terézről. Schlichtegroll nekrológia alaüián Glatz Jakab írt. Leánya volt Markovitz Mátyásnak, Szarvas diktátori lelkészének, s nővére Markovitz Jánosnak, a fiatalon elhalt jeles szarvasi papnak. E két példakép hatása jó előiskola lehetett ahhoz, hogy Tessedik oldalán aztán valóságos női Tessedikké alakuljon. „Ez az okos,, dolgos és mintaszerű asszony — írja Glatz — egyben erényeit hazulról hozta, s azokat szemcsésen építhette tovább férje oldalán." Glatz főleg nagy szorgalmának, óriási munkateljesítményének adózik bámulattal. ,.Mert — írja — egész lénye is tiszteletet és nagyrabecsülést parancsolt, bár tisztes szerénységben élt, s külsőségekre nem adott." Első nejének 1791-ben történt halála után Tessedik hamarosan újra megnősült. Kell-e igazolni ezt a lépését? Ügy hisszük, az elmondottak után megértjük, hogy az akkor 49 éves férfi nemcsak segítőtárs, de küzdelmei elviseléséhez lelkét erősítő sorstárs után is vágyott. Második felesége Lissovinyi Karolin felvidéki előkelő, de szegény család sarja volt. Korán árvaságra jutva jól ismerte és szívén hordta a szegények sorsát. Életírója Boszy Mihály szerint is sok egyéb mellett az volt lényének legszebb vonása, sírfeliratán ez van kifejezve. Az ő életművét is, mint asszonyelődjét is, de talán még sokszorosabban az emberfölötti szorgalom töltötte meg tartalommal. Mint élettárs ő is férje hatalmas egyéniségében élt. A szerteágazó munka, a közhasznú alkotás vágya és a praktikus érzék őt is ugyanúgy jellemezte, akár férjét. Sok hely kellene ahhoz, hogy tevékenysége csak legkiemelkedőbb részét is bemutassuk. Kedvenc munkái annyira elfoglalták minden ideiét, hogy nélkülözhette az idő- és pénzpazarló mulatságokat. Női Tessedikké lett ezen a vonalon is, de kivált azon, hogy legkedvesebb ambíciója volt a szegények sorsát enyhíteni. „Az volt szívének gyönyörűsége — írja Tessedik — ha a szegényeket — többi közt, ingyen gyógyszerekkel láthatta el." Anyai feladatait népes családjuk gondozása képezte. Nem ismert különbséget saját- és mostohagyermekei között. A nevelési szellem férje elveivel, megegyező, ha nevelő eljárásai látszatra is szelídebbek és melegebbek voltak. Tessedikné Lissovinyi Karolin munkás életének 1820 februárjában vetett 350