Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Sass Ervin: A csorvási gimnazisták szabadidejének felmérése és népművelései hasznosítása

talában jó irányú, és korszerűségre törekvő; ízlésfejlődésük, ízlésállapotuk megfelelő. Gondolkodásuk, jellemük fejlesztése azonban megkívánja, hogy a község művelődési intézményei — elsősorban a művelődési otthon és a könyvtár — igényeiket jobban ismerjék, hatásosabban igyekezzenek formálni; ezt a fiatalok el is várják. A népművelés folyamatában javulnia kell a tu­datos válogatásnak, hogy a szabadidejüket színesen, változatosan és haszno­san eltölteni szándékozók is válogathassanak, vagy kikerülhetetlen ösztönzést, vonzást érezzenek egy-egy aktivitásban való részvételre. „Nem lehet belenyu­godni abba, hogy igen sok népművelő még nem tudja megkülönböztetni a „nekünk valót" a „nem nekünk valótól", nem tud eligazodni a szocialista eszméket segítő, vagy a polgári-kispolgári ideológiának ajtót táró műveltség­anyagban. A türelmetlenség elsősorban e kérdésekben jogosult, a közöny itt a legveszélyesebb. Elsősorban erre való tekintettel érdemes és szükséges a hár­mas megalapozottságú — szociológiai, pszichológiai és pedagógiai — elemzés, tervezés és hatásvizsgálat igénye, szélesebb körű alkalmazása és tanulságai­nak hasznosítása." (9 : 99. 1.) Egyszóval arra van szükség, hogy Csorváson és másutt is, a népművelők, a pedagógusok és a gazdasági vezetők is, körülte­kintően és reálisan ismerjék fel és ismerjék meg a fejlődés tendenciáit, hatá­rozzák meg azt, hogy „mi a van,-és mi a kell" (2 : 40. 1.), tegyék korszerűbbé munkájukat, mert — esetünkben — a szabadidő hasznos és célszerű eltöltése, a fiatalok személyiségének fejlődése egyszerűen ettől függ, ezen múlik. Hogyan lehetnek korszerűbbek? Elsősorban úgy, ha a népművelés legvál­tozatosabb formáit alkalmazzák, ha helyesen követik a mit, kinek, hol, hogyan elvét, ha vonzó klubéletet teremtenek, és nemcsak a művelődési otthonban, ha­nem a KISZ-szervezetekben, a termelőszövetkezeti klubokban is; ha a fiatalok érdeklődését megismerve aktív szakköri életet alakítanak ki és nem bízzák azt spontán összetevőkre. A községi könyvtár is erőteljesebben szolgálja a szabad­idő hasznosabb eltöltését, ha olvasótermi rendezvényeit (klubszerű összejöve­telek, író-olvasó találkozók stb.) folytatja, de főképpen gazdagítja. Az is igaz, hogy a korszerű népművelésből az utóbbi időkben szinte kirekesztettük a műkedvelést, pedig rendkívül nagy jelentősége van, helyes lenne ezt újra felmérni, és amit elmulasztottunk, pótolni. Hiszen a műkedvelés „esztétikai nevelőerején kívül szinte végtelen lehetőségeket biztosít az erkölcsi és a világ­nézeti nevelésnek is". (9 : 80. 1.) Csorváson a gimnáziumban működik egy iro­dalmi színpad, 5—10 állandó taggal. Sikerei szépek, megyei bemutatókon nem egyszer a legjobbak közé kerültek. A műkedvelő-művészeti csoportok veze­tésére régebben is és ezután is mindig megnyerhető egy-egy hozzáértő peda­gógus, vagy más szakember. A csorvási gimnázium és általános iskola tanárai — tapasztalataim szerint — örömmel vállalkoznának ilyen népművelési fel­adatokra. A felmérés eredményes és hasznos volt. A helyszínen történő vizsgáló­dások mindig tartalmaznak olyan tapasztalatokat, melyek már ismert össze­függéseket húznak alá, de olyan tapasztalatokat is, melyek ritkán vetődnek felszínre, sokszor rejtve maradnak. Adatszolgáltatóim ilyenekkel is szolgáltak, mint az az elemzés-értékelés folyamán kitűnt. Látható, hogy napi időtöltésük nem egyhangú, de sokkal változatosabb lehetne, és az is, hogy ehhez a község művelődési bázisainak magasabb hatásfokú tevékenysége szükséges. Tudom, hogy a felmérés számszerű adatai, vagy a 2. sz. kérdőívre adott válaszok csak 327

Next

/
Thumbnails
Contents