Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Bauecker Alajos: A Szarvasi Arborétum múltjáról, jelenéről és jövőjéről

terület nem teszi lehetővé a közben megszerzett újabb fa- és cserjefélék telepítését. Az Arborétumnak a jelenleg meglevő szerencsésen kialakított karakterét új telepítésekkel csak megbontanánk, ez pedig súlyos hiba lenne. Az elmúlt években a régi épületek és üvegházak nagy része is lebontásra került és helyükre új létesítmények épültek. Az elmúlt években amint látjuk jelentős lépéseket tettünk a jövő érdekében. Az életviszonyainkban bekövetkezett változások, valamint az Arborétum területi elhelyezkedése ezt szükségszerűen megköveteli. Az Arborétum az erdőkben még ma is nagyon szegény Tiszántúlon terül el. De szegényes ez a vidék kiránduló helyekben is. Ilyen vonatkozásban az Arborétum és a közvetlen közelében levő élő és holt Körös már is kiemelkedő helyet foglal el. A környező megyék lakói számára úgyszólván egyedüli ilyen jellegű hely az Arborétum. De ennek a környezetnek rendkívül kedvező adottságai országos szempontból nagy jelentőségűek lesznek, különösen ha hosszabb távlatokban gondolkodunk. Az egész világon egyre nagyobb jelentőségük lesz a természetes tájaknak, zöldövezeteknek. A nagy városok levegője annyira szennyezett, hogy máris súlyos problémákat okoz. Ugyancsak súlyos problémák merülnek fel a vízzel kapcsolatban is. A folvók vizei egyre szennyezettebbek, az ipari vízfelhasználás is állandóan fokozódik. A szennyezetlen természetes táj és víz az emberek számára létszükségletté válik. Ebben a perspektívában a Szarvasi Arborétumnak fontos szerepe mind jobban növekszik. Az 1962-ben a régi területhez a köcsolt 60 kat. holdat első lépésnek kell tekinteni. Ezen terület betelepítése a következő évtizedek munkája lesz. Az új terület betelepítését legnagyobb részben a század eleje óta kifejlődött növényföldrajz alapján kívániuk megoldani. A növénytársaságokat vizsgáló tudomány, ma már alaposabb betekintést nyújt, egy-egy hely ökológiai helyzetébe, természetes növénytakarójának összetételébe, ezzel újabb eszközt szolgáltat a természethű alakításokhoz. A múlt században a tájképi kertnek haladó vonása volt az érintetlen természethez való szenvedélyes közeledés, ma már sokkal alaposabban ismerjük a természetet és így az újabb kertek létesítésénél egy-egy tájnak növény társulási összefüggéseit jobban kell alkalmaznunk. Az arborétumok célja is részben már megváltozott, amíg régen elsősorban a fa- és cserjeféléket mint egyedeket, kiszakítva a természetes társulási viszonyaik közül mutatták be. ma már a gyűjteményes kertek munkája arra irányul, hogy a fa- és cserjeféléket, valamint az aljnövényeket is társulási viszonyaiknak megfelelően mutassák be. Ennek megfelelően mi is az új területen észak-amerikai, kelet-ázsiai, európai, illetve a hazai területek fás növény asszociációinak legjellegzetesebb típusait kivánjuk kialakítani. A növény szociológiai alapon történő telepítése mellett természetesen az esztétikai szempontokat is mindig figyelembe vesszük. A régi parkhoz hasonlóan ezt a területet is védő erdősávval vesszük körül. A mélyebb fekvésű helyeken tavakat kívánunk kialakítani. Jelenleg e terület nagy részén faiskolai telepítéseket végzünk. Az egyes faiskolai részek növényanyagának elhelyezésénél figyelembe vesszük a jövendő Arborétum szempontjait is. A faiskolai telepítésekből kívánjuk kialakítani az egyes növényállományokat. Természetesen a csemeték nagyrészét kifejlődésük után kitermeljük, értékesítjük és csak a legszebb egyedeket hagyjuk helyben. Végeredményben kevés munkaráfordítással a terület intenzív hasznosításával két célt érünk el. Az Arboré301