Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Bauecker Alajos: A Szarvasi Arborétum múltjáról, jelenéről és jövőjéről

jével. Különösen az első évtizedekben rendkívül nagy anyagi áldozatokat hozott, hogy kertje új fa- és cserjefélékkel gazdagodjon. Közben egyre több dendrológiai ismeretre is szert tett. Szívós kitartással gyűjtötte azokat a faféléket, amelyek hazánkban akkor még vagy egészen kis számban voltak meg, vagy hiányoztak. Ilyen alapon természetesen nem egy-két év kellett ahhoz, hogy az egész kb. 70 kat. hold már a század elején minden részletében parkká váljon. A mai értelemben vett kert-terv az egész A legidősebb tornyos tölgypéldányok (Quercus robur piramidalis) a szarvasi arborétumban területről soha nem készült. Az ezerkilencszázas évek elején azonban a fő útvonalai kirajzolódtak a parknak. De a kert lényegét a növényanyag adja, illetve a fák cserjék olyan rendszerben történő elhelyezése, amely kertépítési szempontból az akkori tájképi kert stílusának megfelel. Ma már egyre jobban látjuk, hogy Bolza Pál a rendkívül változatos növényanyag felhasználása mellett remekül alkalmazta a tájképi kert tervezésénél is elengedhetetlenül fontos tartalom és forma összhangját. A múlt században sok magyar kertet, csak sablonosan, minden egyéni fantázia nélkül telepítettek. A szarvasi parkra jellemző művészi egységet az alapító évtizedeken keresztül alakította ki. Bizonyára tudatos volt az a szándéka is, hogy a kertje beilleszkedjen az alföldi kör295