Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - SZEMLE

.SM LE K ALM AN BELA: A NEVEK VILÁG A Bp., 1967. Gondolat. 252. 1. A magyar nyelvtudomány történetében még nem jelent meg olyan névtudományi kézikönyv, amely mind a személynevek, mind a földrajzi nevek területén megbízható eligazítást nyújtott volna. A tudományos igényű művek főleg folyóiratok hasábjain láttak napvilágot, és csak részterületekkel foglalkoztak; a népszerűsítő kiadványok pedig az 1930-as évek végének, 40-es évek elejének szellemében az „ősi magyar", „őseredetű" személyneveket adták több-kevesebb megalapozottsággal. Kálmán Béla könyve tehát mindenképpen hiányt pótol, és érdeklődésre tarthat számot. Stílusa, közérthetősége és közvetlen hangja elsősorban az átlagos műveltségű nagyközönség és a művelődni vágyó széles néprétegek előtt teszi becsessé a könyvet. Nem tudóskodó hangú, nem hemzsegnek benne a hivatkozások, lapalji jegyzetek, nem törekszik teljességre minden vonatkozásban, különösen nem az aprólékos részletkérdések megvilágításában, mégis tudományos, szakszerű és biztos eligazítást nyújt, ha nem is vindikálja magának a döntőbíró szerepét egy-egy vitás kérdésben. Szerkesztése, felépítése, módszere és nem utolsósorban adatainak gazdagsága jól hasznosíthatóvá teszi a helytörténeti kutatók számára. Első része a tulajdonnév fogalmával, a személy- és földrajzi nevek összefüggésével foglalkozik. Második része a magyar személynevekről szól. A keresztneveket eredetük szerint csoportosítja, s mivel itt teljességre törekszik, mindenki megtalálja saját nevének eredetét, történetét és jelentését. (A könyv végén található névmutató lényegesen megkönnyíti az eligazodást). Nem ilyen teljes, nem is lehet az, a családnevekkel foglalkozó rész. Igen jó tipizálása, csoportosítása azonban eligazítást nyújt a legtöbb magyar családnév eredetének felismerésében. Érdekes és hasznos tudnivalókat tartalmaznak a becéző-, ragadvány- és álnevekről szóló fejezetek is, nem kevésbé a névváltoztatás kérdésével foglalkozó rész. Határozott állásfoglalást, tanácsot azonban nem találunk a keresztnév kiválasztására, pedig nagyon sok szülő töpreng gyermeke megszületése előtt annak leendő nevén. A kötet harmadik és Békés megye vonatkozásában legjelentősebb része a földrajzi neveket tárgyaló fejezet. Sorra veszi az országok, tartományok, népek, vizek, hegyek és helységek neveit, tudományos rendszerezéssel osztja különböző csoportokba az egyes neveket, bemutatja származásukat, régi alakjukat és eredeti jelentésüket. A Berettyóról megjegyzi, hogy összetételének első tagja a berek 'vizes talajú erdő' utótagjában pedig a finnugor eredetű, ma már kihalt jó 'folyó' jelentésű szavunk lappang. Megmagyarázza a Körös-ágak, Szárazér, Sárrét és Gyopáros tó elnevezésének indítékait. A Körös nevét trák-illír származásúnak tartja, melynek jelentése még homályos, tisztázatlan, és nincs köze a kőrisfához. Sokkal gazdagabb anyagot tartalmaz a helységnevekről szóló fejezet. Itt is a nevek eredete szerinti csoportosítást követi a szerző. Így a „köznévből keletkezett helységnevek" között találjuk Mezőhegyes (hegyes 'kiemelkedése, nagyobb domb'), Szeghalom (szeg 'két folyó összefolyásánál keletkezett szöglet'), Ö- és Űjkígyós, Sarkad (földrajzi helyzetéből), Tótkomlós, Nagyszénás és Vésztő (1350: Veyzetheu: vejsze 'ősi halászati eszköz' tő, töve) községek neveit. Településnév volt Gádoros, ('rácsos, bekerített' valószínűleg udvarházi kastély) és a 'templom' jelentésű egyház szóval alkotott Medgyesegyháza (az elpusztult Medgyes temploma) és Kétegyháza. Nem foglal állást a Berény (Mezőberény) és Ladány (Körösladány) nevekkel kapcsolatban, melyeknek második tagjait elvesek törzsneveknek tartják. Sok Békés megyei községnevet tartalmaz a tulajdonnevekből keletkezett helységne261