Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Busa László: A kétegyházi szikesek sáska- és szöcskevilága

A nagytestű lombszöcske (Tettigonia viridissima) még a cserjés és erdős területeket is meghódította. Mérésekkel kimutatható az erdő mikroklíma módosító hatása. (Dr. Wagner Richárd). Felmérés ideje: (Wagner R.) 1952. július 5. Max. °C Min. eC erdőben 35.9 tarlón I 44.3 17.1 12.4 A környezettel való szoros kapcsolatra utal az a tény is, hogy a különböző színű változatok elszaporodása szorosan összefügg a vegetáció színváltozásával. A Tettigonia viridissima nyár elején zöld, nyár végén barnás-szürke színű. A sisakos sáska (Tryxális nasuta) színbeli alkalmazkodása közismert. De a legszebb színvariációt mégis a kékszárnyú sáskákból lehetett összeállítani. (Oedipoda coerulescens). A feketétől a téglavörös színig minden átmeneti szín megtalálható. Néhány gyűjtés után rájövünk a törvényszerűségre, hogy koromfekete példányokat a kígyószisz (Echium vulgare) elszáradt levelein, vörös példányokat pedig a sziki sóvirág (Statyce Gmellini) téglavörös tőlevelein találhatók. Érdekes a Tettigonia vertikális mozgása, élőhely cseréje, mely nem más, mint alkalmazkodás a mikroklímához. Lárva korában a fűben él. Növekedés közben egyre magasabbra mennek, hogy aztán végképp a bokrok és lombos fák tetejére vonuljanak. (Wichler 1953.). A sáskák (Acrididae) életmódjukat tekintve lehetnek fitofil — növénykedvelő — és geofil — földkedvelők. Fajgazdagságukat a legelőkön és a rétek alacsonygyepes asszociációikban érik el. De a szántóföldek és a tartlók sem mentesek együttesüktől. Az egyes asszociációkban viszonylag több faj található óriási egyedszámban. Amelyek százalékos eloszlásban a legnagyobb gyakoriságot mutatják, domináns fajok. Az asszociációkban végzett dominancia-vizsgálatok a következő eredményt hozták: Festucaetum — Artemiosotumban: általában a gyors mozgású, xerofita fajok jelenléte és a nagytestű szöcskék hiánya volt a jellemző, domináns faj — Aelophus thalassinus jelentős faj — Omocestus haemorrhoidalis ritka faj — Decticus verrucivorus Calliptamus italicus Agrostideto — Bechmanniaetumban: a tavaszi flórán gazdag faj- és egyedszám jellemző. A tavasszal meglevő szöcskék őszre hiányzanak, domináns faj — Chortipuss elegáns jelentős faj — Stenobothrus stigmaticus Conocephalus fuscus ritka faj — Decticus verrucivorus Champhorosmetum annuaeban: általában a geofil fajok a jellemzők, domináns faj — Aelophus thalassinus jelentős faj — Oedipoda coerulescens Tryxális nasuta Az abudancia viszonyok a laza borítású biotópokban a nyár elején a maximumot érik el. őszre ez megfordul. Ennek több oka is lehet. Nevezetesen: a mikroklimatikus tényezők változása, amelyeknek hatására horizontális (Aelophus thalassinus) és vertikális (Tettigonia viridissima) mozgásra kényszerülnek a Saltatóriák. Továbbá jelentős szerepe van a természetes ellenségeknek is. Számos itt élő madarunk sáskapusztító, legalább is időszakosan. Begytartalom vizsgalataim alapján első helyen kell említeni a seregélyt. Naponta néha 2 kg-ot is megeszik. Súlyának gyakran a dupláját fogyasztja. Sokkal többet pusztít, mint amit megeszik. Rangsorban a csóka és a vetési varjú következik. A sáskák és a szöcskék táplálkozása széleskörű változatosságot mutat. A legnagyobb részük fitofágok — növényevők (sáskák). A nagy testű szöcskék jó része zooffágok (Tettigonia sp. Decticus sp.) és az imádkozó sáska (Mantis religiosa). Innen 241