Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Busa László: A kétegyházi szikesek sáska- és szöcskevilága

Fácies alkotók: sovány csenkesz — Festuca pseudovina sziki útifű — Plantago maritima A nedves laposoktól és a szikfoltoktól „padkával" válnak el, melyeknek külön jellegzetes növényviláguk van. A tavaszi és őszi esőzések vize a sziki laposokat AGROSTIDETOBECHMAN­NIAETUM asszociációját borítja legtovább. Az átlagos térszintnél 20—30 cm-rel mélyebben fekszik. A legmélyebb pontjain még májusban is van víz. Jellegzetes hygrofill jellegű magasgyepes rét alakul ki, mely legtovább marad zöld. Fácies al­kotók : mocsári csetkáka — Elocharis palustris hernyópázsit — Bechmanniaetum erucaeformis A sziki legelők és laposok között átmeneti rész a kopár, fehérporos szikfolt asz­szociáció CHAMPHOROSMAETUM ANNUAE. Növényzete xerofill jellegű és eléggé hiányos. Száradás után a talaj összere­pedezik. Fácies alkotók: sziksófű — Salicornia herbacea bárányparéj — Champhorosma annua Ehhez a gyorsan váltakozó asszociációkhoz legjobban a sáskák, szöcskék és tücskök (Saltatória) alkalmazkodtak, ök a szikes puszták igazi lakói. Mikor még a csorda is bágyadtan menekül az árnyékba, ők ott süttetik magukat az izzó gyepen és eleség után néznek. Ezek a rovarok a legnagyobb alak- és színgazdagságban a trópusi és szubtrópusi tájakon élnek. Európában a mérsékelt égöv alatt már jóval kevesebb a számuk. Hazánkban dr. Nagy Barnabás szerint (ki e rovarok hazai leg­jobb ismerője) mindössze 50—60 fajuk ismeretes. A vizsgált területen a cikk írója eddig 9 szöcske, 18 sáska és 2 tücsök fajt tudott eddig begyűjteni és meghatározni. Testalkatuk és életmódjuk változatos. A legkülönbözőbb asszociációkban talál­kozhatunk velük. Fajgazdagságban a dús és főleg a változatos növényzetű asszoci­ációk vezetnek. Általában kevés faj található, de azok nagy számban. A bogárfauna szegénységének az oka egyrészt az állandó zavarás (legeltetés), másrészt a szikes talaj szélsőséges ökológiájú biotópja. A fajok a dominanciájukat azokban a biotó­pokban érik el, amelyekhez testnagyságban, alakban, életmódban és színezetben a legjobban beilleszkednek. Meglepő, hogy a szöcskék mennyire ragaszkodnak a magasgyepes biotópokhoz. A szöcskék fitokol — növénylakó — fajok. Ezért a legtöbb szöcskefaj (Tettigonidae) éppen az AGROSTIDETO BECHMANNIAETUM-okban gyűjthető eredménnyel. Itt él a középnagyságú szürke réti szöcske — Platycleis affinis tüskefejű szöcske — Conocephalus fuscus és a hatalmas termetű „szemölcsrágó" szöcske (Decticus verrucivorus). Biotópjukat csak közeledtünkre hagyják el, hatalmas ugrásokkal, melyet szárnymunkával is se­gítenek. De a veszély elmúltával oda azonnal visszatérnek, hiszen ez több védelmet nyújtó area. Ragaszkodásuk e biotópokhoz még azzal is magyarázható, hogy a szöcs­kék nehezebben viselik el a hőmérséklet szélsőségeit. E feltételt a környezettel szemben több körülmény is biztosítja. A sok tényező közül legyen szabad egy jónéhányat megemlítenem. A szikes talajon nyári időszak­ban kb. 2—2,5 C fokkal magasabb a hőmérséklet, mint a mezőségi talajon. Felmérés ideje: 1965. május 25. 8 óra 13 óra IC óra mezőségi talaj 19.2 28.0 18.4 szikes talaj 21.9 29.8 24.5 A lehűlés is lassabban következik be. A szikes talainak nagyobb a hőhatása a sókoncentráció miatt (Wischán Z.). így melegebb mikroklíma alakul ki. A kedvezőbb mikroklímát a növényborítás %-a is befolyásolja. Az egyenetlen növényi fedettség következtében a hőmérsékleti különbségek is élesen kifejeződnek. 239

Next

/
Thumbnails
Contents