Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - VITA - Dr. Szabó Gyula: Városrendezés Orosházán

A tervezés célja az iparfejlesztéssel és ezzel együtt járó egyéb fejlődéssel (lakótelepi, közintézményi stb.) jelentkező területigények kielégítése. Az iparosodással változik a város lakosságának összetétele, lakás-, közmű-, művelődési, szórakozási igénye is. Röviden, ahogyan tervezőink kifejezik: „egyetlen mondatban rögzíthetjük: a terv azért szükséges, hogy Orosháza város ténylegesen is várossá formálódjon." A tervezés több oknál fogva is dicséretre méltó munka. A munkálatok során környék, intézmény, ipar, vízügy, talaj, zöldterület, közmű, településszerkezeti és funkció-vizsgálatok, valamint összefoglaló vizsgálat készült. Elismerőleg tudunk csak szólni arról is, hogy a munka elvégzése során figyelemmel voltak a korábbi rendezési- és tanulmánytervekre, különféle összeállításokra, mintegy 10 jelentős munkára. Ezeknek egy részét ugyan „hatályon kívül helyezte" a településtudományok és az itteni élet gyors fejlődése, de az alaposság követelménye és az országos tervekhez való kapcsolódás igénye nélkülözhetetlenné tette tanulmányozásukat. A rendezési program 13 fejezetből áll. Foglalkozik a város távlati népgazdasági és településhálózati szerepkörével. Ide vágó megállapítás, hogy a város vonzáskörzetébe mintegy 150 000 fő tartozik. Az állandó népesség számát a jelenlegi 32 000 főről 1980-ra 40 000 főre, 2000-re pedig mintegy 45 000 főre számították. A következő fejezete a településszerkezet vizsgálatával foglalkozik. Megállapítja, hogy a városszerkezet terjengős, tagolt. Ennek okát részben a terepviszonyokra vezetik vissza. Kétségtelen, hogy déli és keleti irányban a kedvezőtlen terepviszonyok (vízállás) miatt a város nem növelhető. A terjengős városszerkezet kialakulása — megítélésünk szerint — a felszabadulás előtti tervszerű városrendezés hiányára vezethető vissza. Sőt, az ún. „hivatalos telepítés" (Rákóczi-telep, Községporta, Nagyatádi-telep) elhelyezése sem mondható ebből a szempontból szerencsésnek. Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy Szentetornya és Rákóczi-telep egységes lakókörzetként való összekapcsolásának igénye szerepel a programban. Elkerülhetetlenné válik egyes, a központtól nagyon távol eső „telepkezdemények" visszafejlesztése. Az ipari terület elemzése során a tervezők csoportosították a meglevő gyárakat, üzemeket. Vannak területileg fejleszthető és területileg nem fejleszthető, de korszerűsíthető üzemek. Utóbbiak nem zavarják környezetünket, de csak meglevő területükön korszerűsíthetők. Egy további csoport a 35 éves távlatban még ki nem telepíthető ipar. Majd a csoportosítás a 35 éven belül kitelepítésre javasolt egységek felsorolásával folytatódik. Ezeknek súlya az előző kategóriához képest nem jelentős és szerencsére az egyező elgondolások kivitelezése rövidesen várható. A mielőbbi kitelepítésre javasolt egységek között nagyon helyénvalónak tartjuk az AKÖV-telep ide sorolását, mert környezetét jelentősen zavarja. A telepítendő új egységek kategóriájával folytatódik a sor. Néhány ezekből — szervíz-állomás, szolgáltató kombinát — a közeli megvalósulás stádiumában van. A mezőgazdasággal foglalkozó fejezet — tekintve a sík vidéket, mely további gépesítésre alkalmas — onnan felszabaduló munkaerővel számol, 1980-ig mintegy 20%-os mértékben, örvendetes hogy a város szocialista mezőgazdasági üzemei, a termelőszövetkezeti majorok jól települtek, így ezeket a rendezés nem érinti. A lakóterületről szóló fejezet a területi terjeszkedés helyett inkább a városközpont és környéke rekonstrukciójával számol. Fontosnak ítéli meg az ún. „foghíj" telkek mielőbbi beépítését. A megoldás az 1967. év elején kezdődött el. Sajnos, a lakóépületek állaga rossz. Mintegy 14,2% avult ház van. Ez a szám 1980-ra 30% fölé emelkedik. Sok az öreg, vertfalú- és vályogépület, kevés a szilárd alapozású. Több új lakás szükséges a lakosság várható számbeli növekedése és az ipartelepítés miatt is. Az is probléma, hogy a meglevő régebbi építésű lakásokban kevés a szobák száma. Helyesen mutat rá a terv arra, hogy „hol szorít a cipő". A zöldterületről írott fejezet a parkosítással, fásítással foglalkozik. Szükségesnek tartja a közparkok növelését. Említést tesz a játszóterek, kisebb sportpályák szükségességéről. Egy lépést reméljük sikerül mielőbb megtenni ebben a vonatkozásban. Az erre irányuló társadalmi összefogás kialakulóban van. Űjabb sporttelep kialakításával is számolnunk kell az esetleges vasúti korszerűsítés során. A vasútépítés öröm, amaz meg gond. Nemcsak a sportolóknak, hanem a város egészének. Érdekes ugyanis megfigyelni, hogy milyen rendkívül erős igény van a felnőtt lakosság körében a testedző (nem verseny jellegű) sport iránt. 230