Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Irányi Dezső: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megalakulása és első lépései Békés megyében

tanult a Leningrádi Repin Intézet-ben, Oresnyikov és Milnyikov ismert szovjet festőművészek növendékeként. Külön élményt jelent számára, hogy Repin egykori műtermében dolgozhatott. 1956-ban készíti el diplomamunkáját, „Földosztás" címmel. Ez a festménye ma a Békés megyei tanács tulajdonában van. Érdekessége, hogy bár Leningrádban készült, mégis jól érezteti a magyar földosztás atmoszféráját és alakjai is magyar parasztkarakterek. Hazatérése után merül fel a kérdés, hogy hol tovább, Budapesten vagy Gyulán. Ö maga ekkor még vonzódott Budapesthez, férje Hajdik Antal festőművész, akivel 1952-ben kötött házasságot, inkább Gyula felé orientálódott; végül Gyula mellett döntöttek. A leköltözés után nem sokkal közös kiállítást rendeznek férjével az Erkel Múzeumban. Majd ugyancsak 1957-ben Gyulaváriban rendezett kiállítást. Tulajdonképpen Gyulavári község történetében ez volt az első képzőművészeti kiállítás és nyilván a kiállító személyének általános ismertsége eredményezte, hogy az első nap ötszázan tekintették meg a tárlatot. 1958-ban Gyulán és Békéscsabán rendezett aquarell-kiállítást. Amint a kiállítási dátumok mutatják, gyorsan otthonra talált Gyulán. Ezt az akkori városvezetés is elősegítette, megfelelő műtermes lakás juttatásával. A munkafeltételek és a szűkebb környezet megteremtésének munkája után kitekint a világba. Először a Művelődésügyi Minisztérium által biztosított tanulmányút keretében Lengyelországot és az NDK-t keresi fel. Nemcsak lát és tanul, hanem alkot is. Ennek eredményeként állítja ki 1963-ban Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállító termében útirajzait. A közönséghez való közelkerülés további útja a békéscsabai színház előcsarnokában rendezett aquarellekből álló kamarakiállítás. Majd Ezüst György, Hajdik Antal és Lipták Pál társaságában 1966-ban a Békéscsabai Képcsarnokban és a Gyulai Erkel Ferenc Múzeumban mutatja be alkotásait. Jelenleg ezévre tervezett egyéni kiállítását készíti elő. Egyéni kiállítások mellett, rendszeresen résztvett megindulása óta az Alföldi Kiállításon, továbbá a Békés megyei grafikai kiállítás, a Vásárhelyi öszi Tárlat, és a Szegedi Nyári Tárlat évenként ismétlődő rendezvényein. Hazaérkezése után nyomban bekapcsolódik a helyi művészeti életbe a megyei munkacsoport tagjaként. Nemsokkal később a munkacsoport akkori vezetője meghalt. Utána Lipták Pált bízták meg a megyei munkacsoport ügyeinek intézésével, aki azonban az eléggé áldatlan személyi viszonyok miatt belefáradt a munkába. Ilyen előzmények után bízzák meg a megyei munkacsoport vezetésével Koszta Rozáliát, abból a feltételezésből kiindulva, hogy mivel nő, talán nem fognak vele úgy és annyit veszekedni, mint a korábbi csoportvezetőkkel. Valóban Koszta Rozália ma is ellátja a Magyar Képzőművészek Szövetsége Délmagyarországi Területi Szervezete keretében a Békés megyei megbízotti tisztséget. Ügy gondolom nem is elsősorban nő volta, hanem embersége, önzetlensége, szerénysége az, ami miatt megőrizte e tisztet. A művészeti élet szervezése valóban nem könnyű feladat. A művészek érzékenyebbek mint az emberek általában, ezért lélektani ismeret és tapintat szükséges a munka ellátásához, de legfontosabb a kölcsönös megbecsülés és barátság. Medgyessy Ferencnek tulajdonítják azt a mondást, hogy művészeket szervezni annyi, mint egy marék bolhát nyitott tenyerünkön megtartani. Ez igaz is, ha a szokásos szervezési módszerek mellett csinálja ezt a munkát valaki. Ha azonban nem a szervezés általános módszerei, hanem a baráti szeretet és megbecsülés fűzi össze a „szervezőt" és a „szervezetteket" lehet eredményeket is felmutatni. Az alkotó és művészetszervezői munka mellett jelentős részt vállal népművelési feladatokból is. A könyvtár keretén belül megszervezte a Művészbarátok Körét. Előadások, beszélgetések, vetítések során kovácsolódott közösséggé, művészetszerető, műértő kollektívává ez a csoport. A TIT-nél pedig lényegében azonos célkitűzések mellett, de más módszerek alkalmazásával képzőművészeti gyermekkísérletet szervezett. Az itt követett más metódus játékosabb jelleget, kevesebb előadást, több repronézést, műteremlátogatást, műemléki sétát, tárlatlátogatást jelentett. E tevékenység jutalmául küldi ki a TIT Országos Központja 1966-ban a Szovjetunióba tíznapos tanulmányútra és előadó-körútra. Ezen kívül számos művészettörténeti, képzőművészeti és környezetesztétikai ízlésformáló előadást tart gyakran nem kis távolság utazási fáradalmait is vállalva. 1967 októbere óta, január közepéig 16 ilyen 222