Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Irányi Dezső: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megalakulása és első lépései Békés megyében

LÁTOGATÓBAN KOSZTA ROZÁLIA Évfolyam- és iskolatársai, akikkel együtt végezte a Leningrádi Képzőművészeti Főiskolát, valamennyien főiskolai tanárok Budapesten. Számára is nyitva állt ez a lehetőség, mégis visszatért Gyulára, „csak" festőnek. Már több mint tíz éve él itt, és nem bánta meg. Ma már nem is tudja másutt elképzelni életét. Ez önmagában jelzi egyéniségének bizonyos jellemzőit, így szerénységét, emberi kapcsolatok iránti igényét, munkaszeretetét és hivatástudatát, mely a látványos sikerektől függetlenül él benne. E rövid invokáció után azonban ismerkedjünk meg közelebbről Koszta Rozália életútjával és azt követően művészetével. Gyulai letelepedése elsősorban nem valamiféle vidéki misszióvállalásból táplálkozott, hanem mint ezt már jeleztük, visszatért szülővárosába. Hiszen itt született 1925. február 21-én, szegény agrárproletár szülők gyermekeként. Azután, ahogyan a szülők munkalehetősége diktálta, Gyulavári, majd újra Gyula és ismét Gyulavári következett gyermekkori élményeinek színhelyeként. Szülei 1945-ben a földreform során néhányszáz négyszögöles házhelyet kaptak. Több évtizedes munka után először építenek a sajátjukon sövényből „házat". A szülők anyagi helyzete csak négy polgárira futotta, majd gyors- és gépíró tanfolyamot végzett. Ez után a gyógypedagógiai iskolába került, mely nem számított a könnyű munkahelyek közé, mégis vállalta. Négy évig dolgozott itt. Ennek során I adminisztrátori, gépírói, könyvelői, gondnoki és nevelői munkákat egyaránt végzett. Érdekelték az iskola tanulói, a gyerekek sorsuk miatt és emberileg is, de érdekes, különös arcuk is megragadta. Ekkor kezdett el rajzolni. Pályája tehát nem az általában szokásos művészpályák módján indul, hogy tudniillik „már kora gyermekkorában ellenállhatatlan vágyat érzett a rajzolás és festés iránt". Az érdekes karakterek rengeteg rajzban tértek vissza Koszta Rozália vázlatfüzetében. Érezte, hogy valamit kellene mozdulnia ebben az irányban, csak éppen nem tudta, hogy merre és hogyan. Egy iskolai látogatás véletlenje ad indítást továbblépéséhez. Mégpedig érdekesen egy matematika-szakfelügyelő, Dombi Béla javasolja, miután megnézte rajzait, hogy képezze magát, menjen főiskolára. Egyedül vágott neki, minden előkészítés nélkül Budapestnek, a főiskolai felvételnek, 1948-ban. Az első felvételi vizsga nem járt eredménnyel. Tudta, hogyha most otthagyja Budapestet, akkor nem lesz ereje többé visszamenni, Gyulán pedig továbbképzési lehetősége nincs. Nem jött tehát vissza, hanem beiratkozott a Derkovits-kollégium előkészítő tanfolyamára. Ekkor érettségizett kitűnő eredménnyel. A Derkovits-kollégium előkészítő tanfolyama nagyon hasznos volt és ennek eredményeként a következő évben már simán ment felvétele a képzőművészeti főiskolára. Hincz Gyula volt az első mestere, de miután ezidőben a főiskolát állandóan átszervezték, a növendékek „statisztikai arányai" miatt is, hamarosan Bencze Lászlóhoz került. Itt hasznát vette a gyógypedagógiai iskolában folytatott négyéves rajzgyakorlásnak. A szigorú Bencze mesternél évfolyamtársai közül csak ő végzett kitűnő eredménnyel. 1950-ben, a képzőművészeti főiskola első évének befejezése után, közölték vele, hogy tanulmányait a Leningrádi Képzőművészeti Főiskolán folytatja. Az itthon már befejezett év megismétlésével hat éven át 218