Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 1. szám - SZEMLE
ténetének feldolgozása, amellyel kapcsolatban — közhely bár — újra le kell írni: a művészettörténet alighanem legnehezebb feladatát igyekezett megoldani a szerző. A színházművészet alkotásai ugyanis semmiféle eszközzel sem rögzíthetők egészen pontosan, mivel az alkotás pillanata — a közönség számára a megismerés lehetősége — egyben az elmúlás, a pusztulás pillanata is. A színházművészeti produktumok, a színész, az együttes munkája a legközvetlenebb jelen számára is leírhatatlan. Ennél is nehezebb egy évszázados múltat felidézni. Különösen, ha még ezek az írásos adatok is hiányosak. A teljességre törekvés olykor leküzdhetetlen gátja volt ez már a közelebbi múltat tárgyaló fejezetekben, amely akadályok a most megjelent kötetnél csúcsosodtak ki igazán. Az 1851—79-ig terjedő időszakra vonatkozóan olykor egész esztendőkről nincs egyetlen információ — ami másutt értékénél magasabb becsüvé tesz olykor kevésbé fontos emlékeket. Mit tudunk meg a könyvből erről a csaknem három évtizedről? Legelőször azt, hogy esetleges korábbi — a 30-as, 40-es években történő — rendszertelen próbálkozások után a század közepétől mind gyakrabban fordultak meg a városban különböző társulatok, s játszottak hosszabb-rövidebb ideig prózai és zenés darabokat, legtöbbször akkoriban divatos, azóta elfeledett írói kísérleteket, s csak ritkán egy-egy valóban értékes művet. Mindez — néhány kivételesen szerencsés helytől eltekintve — nem sokban különbözött más városok akkori színházi életétől. Még mindig a hőskor időszaka ez inkább, mintsem megalapozott, rendszeres művészi élet, amelynek tulajdonképpen hiányoztak is a feltételei. Kevés város rendelkezett állandó színházépülettel; a társulatoknak díszletei, jelmezei alig voltak; az igazgatók csak nagyon ritkán tudtak jó társulatot toborozni, s tulajdonképpen hivatásos, tanult színészek sem voltak, csak gyakorlott — s az éhezést, megalázást, fáradságot tűrő — műkedvelők. Ehhez járult az állandó közönség hiánya, hogy az előadások a legtöbb ember számára nem jelentettek többet érdekes mutatványnál. Csak a múlt század hetvenes éveitől tud komolyabb fejlődésről beszámolni a szerző: rendszeresebbek lesznek a fellépések, igényesebbek a társulatok, a színlapon feltűnik Szigligeti, Katona, Shakespeare neve. Lassan érlelődnek egy állandó színházépület megteremtődésének feltételei, amelynek 1879-es megvalósításáról a korábbi kötetek foglalkoznak a csabai színészettel. A kötet vázlatosságáról, hiányairól nem a szerző tehet. Öt dicséri viszont a feldolgozás mikéntje. Az értékelő, elemző fejezetek éppúgy, mint a Függelék, amelynek sokoldalúságát, részletességét eddig még egyetlen színészettörténeti összefoglalásunk sem érte el. A társulati névsorok, vendégművészek, a bemutatott darabok — a műkedvelő előadásoké is — teljes áttekintése, a szokatlanul gazdag képanyag önmagában is élvezetes olvasni- és látnivaló. S nemcsak a szakmájából fakadóan érdeklődőnek, hanem a szélesebb közönségnek is. Papp János e kötettel befejezett munkája az utóbbi évtizedek országosan is egyedülálló vállalkozása — a felszabadulás óta nem született városi színészettörténetünk. És nemcsak kísérlet — amelynek hiányosságait menti, eredményeit különösen értékessé teszi úttörő volta —, hanem sok vonatkozásban beteljesedés. Elismerés illeti érte a szerzőt és a megjelenést biztosító Békéscsabai Városi Tanácsot egyaránt. DANISS GYÖZÖ FÖLDRAJZI NEVEK GYŰJTÉSE A SZEGHALMI JÁRÁSBAN Régóta húzódó feladat megoldására vállalkoztunk, amikor dr. Esztergály Szörény szülész-főorvos biztatására hozzákezdtünk a járás földrajzi neveinek összegyűjtéséhez. Az elképzelés már több éve foglalkoztatott bennünket, hiszen a Sárrét vízivilágának jóformán csak a helynevei maradtak fenn és már azok is kiveszőfélben! E sorok írója a Halaspusztai Áll. Gazdaság — a régi tordai láp területén — két éve végzett gyűjtést, amely földrajzi, településtörténeti és nem utolsósorban nyelvészeti szempontból is sok újat eredményezett. Rádöbbentett arra, hogy kötelességünk megmenteni a kiveszőfélben levő névanyagokat és összegyűjteni az eléggé gazdag mondaanyagot is, mely 141