Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - SZEMLE

ményeikkel és elgondolkoztató ellentmondásaikkal egyetemben, hogy mindezekből tanulhassunk, és példájuk ma is élő, elevenül ható legyen, ne csak tisztelgő emlékezés. József Farkas gazdag 1918—19-es szöveggyűjteményét követhetné hozzá hasonló sorozat 1848—49-ből és az 1944—45-ös felszabadulás idejéből is. Aki meg akarja ismerni forradalmi hagyományainkat, haladó, radikális, avantgardista és szocialista irodalmunk úttörő törekvéseit, az nem nélkülözheti ezeknek a dokumentumoknak a tanulmányozását. HORVÁTH JÓZSEF TERMELŐSZÖVETKEZETEK TÖRTÉNETE Igénytelen külsővel, óvatosan mérlegelt terjedelemben jelentkezik a hazai agrár- és helytörténetírás újabb érdekes vállalkozása, a Termelőszövetkezetek története című kötet. Benne a Földművelésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a TIT által 1963-ban meghirdetett tsz-történeti pályaművek legjobb részletei látnak napvilágot Donath Ferenc szerkesztő gondozásában. A kötethez Lázár Vilmos professzor, az MTA Agrártörténeti Bizottságának elnöke írt előszót. Veres Péter kis írása (Húsz esztendő múltán) így üti meg a gyűjtemény alaphangját: "... mire emlékezem például én az 1945 után következő, eseményekkel és föladatokkal zsúfolt hónapokból, esztendőkből ... ? ... majd minden vasárnap gyűlésre kellett menni valahová. Nyüzsgött a nép mindenütt, mint a fölbolydult méhkas: hogy lesz, mint lesz és mi nincs még elrendezve jól!" (8-9). Két átfogó tanulmány nyitja meg a sort: a termelőszövetkezeti parasztok 1946-os első országos tanácskozásáról és a hazai termelőszövetkezeti mozgalom úttörőiről (Dégen Imre és Imre Gyula írása). Ezután tizenöt dolgozatból kapunk ízelítőt; tanítók, tanárok, orvosok, jogászok hoszszabb-rövidebb írásaiból, amelyek Zalától Békésig, Hevestől Győr—Sopronig egész Magyarországot végigpásztázták. Ezek az írások sajátos ötvözetei a helytörténetnek, szépirodalomnak, agrártörténetnek; hangvételük szociológiától az emlékiratig mozog. Ideális műfajukat megjelölni nehéz is volna. Hiszen ahány szerző, annyi szempont, problémalátás és anyagföldolgozás, és ahány tsz, annyi közelítési lehetőség a csak ott és csak akkor adódó problémákhoz. Az írások összességét tekintve mégis az adatokra épülő elbeszélő jelleg a legszembetűnőbb — így hát végül is valamennyi pályaművet leginkább a helytörténeti munkák mércéje alá kell állítanunk. Kérdés: mint helytörténeti munkák érdeklődésre tarthatnak számot, és vajon joggal-e; aztán pedig: mennyire elégítik ki a feléjük forduló szakmai és általános érdeklődést. A helytörténetek — hazai történetírásunk fél mostoha gyermekei — két szempontból válhatnak nélkülözhetetlenekké. Ha olyan adatokat tárnak föl, amelyek induktive járulnak hozzá egy-egy történeti koncepció kiépítéséhez vagy alapvető megváltoztatásához. (Helytörténeti dokumentumanyag révén világosodott meg például a Körösök mentének stratégiai szerepe a XVI—XVII. századi törökellenes védelmi harcokban.) Vagy pedig — ami persze az előbbivel szorosan összefügg — ha a helytörténeti munka egy általános történeti törvényszerűség, fejlődési tendencia helyi jelentkezését mutatja be. (Erre példa a Békés megyei agrárszocialista mozgalmak beilleszkedése a századfordulón forradalmasodé magyar ipari és agrárproletariátus mozgalmaiba.) A Termelőszövetkezetek történetében közölt tanulmányok közül azok ütik meg egy tudományos jellegű közlemény mércéjét, amelyek illusztrátoraivá válnak a magyar mezőgazdaság két évtizedes fejlődésének. E dolgozatokat — illetve megjelentetett részleteiket — olvasva szabályosan ismétlődő eseményekkel találkozunk. Csaknem minden írásban rábukkanunk az indulás nemes lelkesültségére és embertelen nehézségeinek leírására; csaknem mindenütt történik (nyílt vagy burkolt) utalás az ötvenes évek első felének problémákkal teli korszakára; csaknem minden pályamű kiemelten foglalkozik 1956-tal és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével a hatvanas évek elején. Ezek a minden munkában periodikusan jelentkező jelzések mutatják, hogy ezek az események milyen mély nyomokat hagytak a magyar parasztság mindennapjaiban, s hogy az objektív történeti törvények konkretizálódtak egy-egy közösség életében. Hadd említsem azonban itt mindjárt — a 137