Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pataky László. Emlékek Békéscsaba villamosításáról

Jánosné, Ádám Gusztávnak Békéscsabán élő özvegyasszony lánya. Kedvesen fogad. Megtudom tőle, hogy férje a fehértemplomi kórház igazgató főorvosa volt, de már nagyon régen meghalt. — Négyen voltunk testvérek — mondja — de már csak ketten élünk. Piroska 37 éves korában halt meg, Gusztáv pedig 29 éves volt, mikor eltemettük. Klára él: Nagyszebenben lakik. Mikor édesapja élete és működése felől érdeklődöm, szemét elborítja az emlékezés fátyla. — Hosszú életet élt — mondja — az életének utolsó percéig dolgozott. 1859-ben született, s 1946. február 4-én halt meg. Megírta Békéscsaba műszaki fejlődésének történetét. A fejlesztés nagyrészt az ő munkája volt. Ez a kézirat most a Megyei Könyvtárban van letétben. Békéscsaba műszaki története a címe. — Édesapám munkáját csodálatos lendület jellemezte. Mikor harmincöt évi városi szolgálat után nyugdíjba akart menni, közgyűlésen kérték fel, hogy maradjon még hivatalában. Akkor városi műszaki tanácsos volt. Keresgél a régiségek között, s egy sárgult újságlapot tesz elém. — így írt akkor róla a helyi újság — mondja. Olvasom: „Ádám Gusztáv típusa a köz önzetlen és fáradhatatlan munkásának. Negyedfél évtizeden át tudása legjavát, s életének minden ambícióját Csaba város boldogulásának és fejlődésének szentelte. Nehéz időkben, nehéz viszonyokkal küzdve töltötte be a városi élet vezetésének legnehezebb munkakörét. Érdemeit szavakba foglalni nem szükséges. Igazán komoly építő és teremtő munkájáról alkotásai minden szónál ékesebben beszélnek." (Körösvidék, 1928. II. 19.) Amint felnézek az írásból, megakad szemem egy markáns szoborfejen. — Kapitány János mintázta édesapámról — tájékoztat Erzsébet asszony. Kapitány a Múzeumban dolgozott. Ügyes kezű szobrász volt. Ez a munkája is jól sikerült. Jól tükrözi édesapám egyéniségét. Aztán megmutogatja a képeket a falakon, melyeket édesapja rajzolgatott, festegetett, s melyeket kegyelettel őriz. Végül sor kerül oklevelekre is. Ez ejyike a Műegyetem legrégibb okleveleinek: 1884-ben állították ki. Fatokba zárt hatalmas pecsét van rajta. Általános-mérnöki oklevél. Búcsúzom. Elmenőben végig fut szemem a kerten, melyben bizonyára sokszor üldögélt. Talán olyankor dolgozott a legintenzívebben. Mert az alkotó mérnök munkája — ahogy mondani szokták — felhőnézéssel kezdődik. Megtudom még, hogy a vasút melletti családi sírboltban van eltemetve. Csaknem kilencven évet élt. Ádám Gusztáv a villanytelep tízéves működéséről kimerítő jelentést állított össze, mely nyomtatásban is megjelent. Üzemi igazgatói teendői 1920-ban, az említett nehézségek következtében annyira megnőttek, hogy kettős munkakörét nem tudta ellátni. Átadta hát a telep igazgatását Nigrinyi János gépészmérnöknek. A gőzturbinás üzem Mikor Nigrinyi 1920-ban szolgálatba lépett, a szénhiány már olyan nagy volt, hogy időnként fával kellett fűteni. A helyzetre jellemző, hogy a szénkormánybiztos egyszer csodálkozva kérdezte Nigrinyi tői: Hogyan? Hát a csabai telep még mindig működik? Szorgos gondoskodással mégis sikerült elérni, hogy az áramszolgáltatás Békéscsabán egyetlen nap sem szünetelt. S amint a szénkrízis enyhült: a fejlődés újra megindult. A telep huszadik esztendejében ismét megkezdhették a nappali áramszolgáltatást. Ekkor lépett be a fogyasztók sorába a mai Pamuttextilművek elődje, a Mercur, mely havi átlagos 10 000 kilowattórás fogyasztásával a nappali üzemtartást gazdaságossá tette. Ettől kezdve rohamosan emelkedett a terhelés úgy, hogy 1925-ben üzembe kellett helyezni egy újabb áramfejlesztő gépet. Egy modern turbógenerátort vásároltak, mely sokkal gazdaságosabban működött, mint a régi lassú fordulatú gőzgépek és generátorok. További három év múlva a fejlődés már olyan fokot ért el, hogy újabb turbó112