Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pataky László. Emlékek Békéscsaba villamosításáról

Rosta Mihály, a tervező mérnök 1967. nevezetes évforduló. Éppen száz éve, hogy meghalt Faraday, az indukció felfedezője. Száz éve, hogy Siemens bejelentette az öngerjesztés elvének feltalálását. S éppen száz éves volna most az a mérnök, aki megtervezte és megépítette a csabai telep áramfejlesztő és áramszolgáltató berendezését. A régi írásokban olvasom, hogy ezzel a munkával a Ganz gyár bízta meg. Nos, gondoltam, ott talán megtudhatok valamit róla. Budán, a Ganz Villamos Művek Lővőház utcai nagy kapuja előtt önkéntelenül megálltam. Harmincnyolc éve, hogy utoljára itt jártam. Akkor, mint gyakorlott villamos tervező és szerelő mérnök, felajánlottam, hogy a cég törökországi munkáiban szívesen részt vennék. De ott az igazgató egy igen kedves hazai munkahelyre hívta fel a figyelmemet. Az ajánlatot elfogadtam. S ez az út vezetett Csabára. Vajon hogy fordult volna az életem, ha nem fogadom el? — gondoltam, miközben a személyzeti főosztály felé siettem. Az osztályon igen szívélyesen segítettek. Mégis két napba telt, míg kihámoztuk a mélyen eltemetett régiségekből, hogy Rosta Mihály Békéscsaba villamosítása idején nem volt a Ganz gyár állományában. Csak szerződéses viszonyban állt a gyárral, mint tervező és szerelő vállalkozó. Állományba csak akkor vették, mikor a csabai építkezések leszámolása, és az egy évi próbaüzem után, elhagyta csabai munkahelyét. Ez 1906. január 1-én történt. A régi iratok között Rostáról még csak annyi van feljegyezve a gyárban, hogy 1923-ban nyugdíjaztatta magát. Majd néhány év múlva újra aktív szolgálatba lépett, s véglegesen 1932-ben vonult nyugalomba. Született 1867-ben, s meghalt 1939-ben. Felesége már előbb — 1932-ben meghalt. Ekkor Budán az Alkotás utca 11-es számú házban laktak. A gyárban Rosta főmérnöki rangot ért el. Az Alkotás utcai ház négyemeletes, nagy belső udvarral, körül futó nyitott tornáccal. Itt élt Rosta Mihály feleségével a II. emeleti 7-es számú lakásban. A ház legrégibb lakója Kondor Mihályné. — Jól emlékszem Rostáékra, — mondja a kedves idős asszony, aki már nem tud járni, s egy fotelben ülve fogad. Felesége jó barátnőm volt, de korán meghalt. Egyideig Dicsőszentmártonban éltek, aztán Konstantinápolyba mentek. Küldtek nekem fényképeket is, de nem biztos, hogy megvannak, mert az ostrom alatt sok minden szétszóródott. Ügy szedegettük össze a földről. Majd megkeresem és elküldöm, ami megmaradt. Rosta Mihály jómegjelenésű ember volt. Felesége halála után még évekig élt. Gyermekük nem maradt. Mindenét az unokaöccsére hagyta, akit fiának' tekintett. A Budapesti Műszaki Egyetem rektori hivatalában is szívesen segítenek Rosta Mihály emlékének kutatásában. Az oklevelet 1873 óta tartják nyilván. Rosta Mihály nevű okleveles mérnököt azonban a nyilvántartásban nem találunk. A honosított oklevelek között sem. Talán nem szerzett oklevelet? Csak itthon derült fény erre a titokra. Riesz Janka tanárnő értesített az Alkotás utcai házból, hogy Rosta Mihály felesége német származású volt. Nos bizonyos, hogy Rosta Németországban szerezte oklevelét, s ott ismerte meg a feleségét. Itthon oklevelét nem honosította, mert a Ganz ezt nem kívánta. Megtudtam még Riesz Jankától, hogy Rostát a Farkasréti temetőben temették el Kondomé is küldött két dicsőszentmártoni képet Rostáékról. Kedves figyelmüket és szívességüket itt is megköszönöm. A felderítésből kiviláglik, hogy abban az időben, mikor én a Ganznál törökországi munkára jelentkeztem, Rosta Mihály a cég megbízásából már ott dolgozott, s csak onnan visszatérve ment véglegesen nyugdíjba. Igen jó tervező és jó munkavezető volt, mert a Ganz különben nem hívta volna vissza aktív szolgálatba, s nem küldte volna ki Törökországba. Ügy érzem, hogy életének felderítésével jó munkát végeztem, s ez örömmel tölt el. 110