Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 1. szám - G. Vass István: A békéscsabai 1891-es agrárszocialista mozgalom
az Alföld c. aradi újságból arról értesülünk, hogy a „jaminai szőlőhegyi lakók még mindig nagyon fenyegetőznek .. . Tegnap éjjel az Egri utca sarkán a katonai őrjáratra rá is lőtt valaki..." (Ez utóbbit levéltári források is emlegetik.) 2 6 Május 7-én ismét kritikus napja volt Csabának. A vármegyei főjegyző maga elé hívatta a csabai munkásság húsz vezetőjét, s kihirdette előttük a munkásköri alapszabály jóváhagyását megtagadó miniszteri végzést. Megengedte nekik, hogy a végzés kihirdetése végett a csirkepiacra összehívhassák a munkásságot. Az ezernél több munkás eleinte nyugodtan hallgatta a vezetőket, de csakhamar kiabálás támadt, hogy lóvá tették őket, mert a visszaadott alapszabályok sose voltak a miniszternél, hiszen nincs rajtuk miniszteri pecsét. A csendőrök nyomására később szétoszlottak, de a városháza előtt ismét összegyűltek, s a városi vezetőknek az egyik kirakatban levő képeit kezdték köpködni, mondván: ezek csaltak meg bennünket. A városházán levő hatonaság újabb megmozdulástól tartott, de egy hirtelen támadt vihar szétzavarta a tömeget. „A szolgabíróhoz ma reggel érkezett jelentések szerint a lázongók éiieltájon a jaminai szöllőkben (mely Békés-Csabának valóságos Üjpestje) gyűlést tartottak, melyen többek között azt is proklamálták, hogy a főszolgabírót jobban kell agyonütni." 2 7 A mozgalom azonban ekkorra már túljutott csúcspontján, s a hatósági terror és a teljes kilátástalanság felőrölte erejét. Ha egy évig még ki is mutatható a folyamatosság, ezek már csak utórezgéseknek tekinthetők. Néhány sajátosság 1891-ben, mint a felsorolt tények is bizonyítják, Csabán folyt talán a legelkeseredettebb és leghosszadalmasabb harc az agrárproletárok és a velük szemben álló hatalom között. Ez azonban természetesen csak az ellentétek kiélezettségét és a szenvedélyek mélységét jelzi, de nem jelenti azt, hogy a csabai mozgalom képviselte volna a legnagyobb szrevezeti erőt. Sőt az agrármozgalmakra általában jellemző eszmei bizonytalanság, s a különböző elképzelések irányította cselekvések még fokozottabban éreztették hatásukat, mint a vidék más helységeiben. A felsőbb hatalomban — különösen a királyban és a miniszterekben — való naiv hit majdnem minden parasztmozgalomra rányomja bélyegét. A csabaiak is egyedüli ellenségüket az őket uzsorázó és mindenféleképpen megrövidítő, nagygazdákat kiszolgáló helyi hatalomban látták, s annak megsemmisítése útján minden problémát megoldhatónak hittek. Nincs okunk kéte 1kedni a vármegyei főjegyző szavaiban, aki május 3-án az első kihallgatások eredményét összefoglalva, ezeket jelenti az alispánnak: ,.A tüntetést előre elhatározták, azon céllal, hogy a főszolgabírót agyonverik." 2 8 Később sem hiszik el, hogy a belügyminiszter megtagadta volna az alapszabályok jóváhagyását. A munkáskör tagjai április végén felkeresték az evangélikus lelkészt és arra kérték, hogy május elsején nyissa ki a nagytemplomot és tartson ünnepi istentiszteletet. 2 9 A vallási probléma természetesen sohasem volt itt olyan súlyos, mint később a Nyírségben, de Orosházán pl. még ez is elképzelhetetlen lett volna. Éppen a csekély mozgalmi múlt, a tapasztalatok hiánya az, ami egyik ol10
