Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Hajdú Mihály: A százéves békéscsabai zsargonszótár

Az eddig felsorolt szavak jelentős része már a feljebb említett XVIII. századi szójegyzékben is megtalálható. Ugyanígy éltek tovább a kicsapott diákok közvetítésével átvett latin eredetű szavak is: matér „útlevél", poszterium „tömlöc", sipis „kártyacsaló", tantusosz (valószínű: tantuszos) „hamis pénz váltó". Kétségtelen azonban, hogy a XIX. század közepének zsargonját már vidéken is erős német hatás érte. 40 szóról bebizonyíthatjuk a német tolvajnyelvből való közvetlen átvételt. Ha ezekhez a német szavakhoz hozzávesszük azt a 17 jiddis (héber) eredetű szót, mely legtöbbször szintén német tolvajnyelvi közvetítéssel került a magyar argóba, az szótárunknak 32,2%-át adja, s ez elég nagy rész. Felmerül annak a lehetősége is, hogy Toronyai adatait nem kizárólag Békéscsabán gyűjtötte, ezt azonban csak életrajzának aprólékos felkutatásával lehetne eldönteni. Egyébként saját nyelvhasználatában, magyarázataiban is találunk németességet. Egyik szavát például így magyarázza: „Nyalavi: Gomboló, Magyarul: Rokk vagy Rökli." A német eredetűnek tekinthető szavak: abkan „segítő", betürk „nyereség", cinkol „felismer, meg jegy ez",cinkos „pajtás", durchdrukker „keresztülejtő", falmakher „csalogató", falsis „hamis", fillerez „felülről húz", firól „elcsal", flcdliz „összerak, párosít", fluksz „káromkodás", frájer „szerető", glokkos „gyűrűvel csaló", grant „krajcár", haendler „kereskedő, kupec", hantirozni „beszélni", kophez „agyonüt", kozák „hamiskártyás", kucséber „lutrizgató", linkasszony „próbált", linkember „minden rosszat tudó", marchez „rabol, fojtogat", margérozott „jegyes, hamisított", mosac „arany, ezüst", pajdli „zseb", pattzer „értetlen", pejzli „kocsma", potyener „tedd oda", sanzsérozni „eltüntetni", sápzicher „élősködő", smekker „kozák inas", spengol „kihúz", studlis „szíjjal csaló", talmoz „összeszedeget", tasehen-schneider „zsebrevágó", tipli „erősen", tukker „asztal", untermakker „szökni", valteroz „elfordít" és zsanel „lát, néz". A jiddis eredetű szavak: balboz „szolgabíró", coldova „fizet", dalesz „szegénység", grüder „lárma", hajlak „menjünk", hokhem „okos", kámphesz „meghalt", khavér „társ", kiszek „savanyú, keserű", kolmark „bolondító", kova leves „aprópénz", plédli „menjünk", prajges „haragszik", rechbe „tanítvány", siric „köpönyeg", sóher „szegény" és tróf (valószínű sajtóhiba, helyesen: tzóf) „ó vagy új forint". A magyar argónak máig jellemző sajátsága, hogy sok benne a cigány eredetű szó. Különösen tapasztalhatjuk ezt a vizsgált szójegyzéken, hiszen a múlt század közepén a vásári tolvajok és lókupecek adták a vidéki alvilág zömét. A szavak I8.7°/

0-áról mutatható ki a cigány eredet. Evek: balhé „baj van", basái „hegedül", berajz „elveszt", biboldi „zsidó", bisáró „fél vagy egész húszas", csávó „fiú", gacsó „ember, asszony", hadova „mond", horidak „beteg", kaisza „igyál", kajál „ebédel, vacsorál", kámmel „szeret", kohány „sátoros cigány", komál „ismer", lacsó „jó", lilozni „kártyázni", lunyi „kurva", máró „kenyér", minzsa „női nemiszerv", murizni „lármázni", najó „rossz", náne putruja „nincs ruha", pia „maszlag, bolondító", piál „iszik", putruja „ruha", rájok „urak, emberek", rajcsol „erőszakol", rajzol „lop", romok „muzsikusok, cigányok", ruhizni „verekedni", sovare „garas", szokode „lát", vakhere „dicsér, mutogat". Meglepően kevés a környező népek és a nemzetiségek nyelvéből való átvétel. Egy olasz: franko „szerencse", egy román: zsuga „kártya, kocka" és három szláv eredetű szó az összes: birtás „kocsmáros", dluzsnyi „tartozás", slapic „huszár, katona". Néhány szó visszavezethető a franciára is (zsanel, margérozott, sanzséroz), de ezeket a német tolvajnyelv kölcsönözte előbb, s annak a közvetítésével jutott hozzánk, s így német eredetű szóként mutattam őket ki. Néhány szóról nem tudtam pontosan megállapítani, hogy honnan került a békéscsabai „nyalavi" nyelvbe. Valószínűleg már átvételkor is torzult alakban használták, és a magyar argóban tudatosan vagy önkéntelenül tovább torzították. Ezek: bugazni „megölni, keresztülszúrni", csármakló „tekergő", ephi „hadd el, ne bántsd ', fertusz „marasztal, tartóztat", kapszelkás „rosszak inasa", krapik „legény, suhanc", modlárni „kérni", moturos „galanddal csaló", nyivó „hallgass", oknyizni „közösülni", patova „beletesz", raval járó „ópiumos", tahhi „jól van", tlihura „üresre, veszteségre". A XIX. század végén és a XX. század elején már tömegesen jelennek meg tolvajnyelvi szótárak vidéken és Budapesten egyaránt. Ha összehasonlítjuk ezekkel az első nagyobb terjedelmű, Békéscsabán készült szószedetet, azt tapasztaljuk, 103