Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Horváth József: A középiskolai idoralomtanítás reformjának első esztendeje egy Békés megyei felmérés tükrében

misztikus világát még nem értik, Horatius és Janus Pannonius bölcsességét, komoly filozófiai problémáit sem fogják fel ebben az életkorban. Olyan tanuló azonban csak 3 akadt, aki az egész évi anyagban nem talált neki tetszőt. Ez a „szavazás" a maga egészében nézve az új tanterv és új tankönyv sikerét jelenti. Balassi tájleíró és hazafias versei, a kuruc költészet mintadarabjai a felmérés szerint nem hagytak maradandó nyomot. Ügy látszik, hogy még van mit tennünk a hazafias nevelés, az érzelmi ráhatás területén, hogy nemzeti értékeink nagyobb becsben álljanak. A népdalok világát, a kuruc kor hangulatát tudják maradandóan felidézni az énekórákon tanult népdalok és kurucdalok, melyek közül néhányat elénekelhetnek a fiatalok magyarórákon is. A komplex esztétikai nevelést szolgálják az új tankönyvekben az egyes irodalmi korstílusoknak megfelelő, ügyesen választott képzőművészeti reprodukciók. Különösen a teljes könyvoldal nagyságú képek alkalmasak a legjellegzetesebb stílusjegyek megfigyeltetésére, összegyűjtésére és az irodalmi példákkal való összehasonlításra. A tankönyvben található kb. 60 művészi reprodukció közül Leonardo da Vinci Mona Lisája vitte el a pálmát. A tiszta leányosztályban pedig Bernini túlfűtött szenvedélyű barokk oltárdísze: Szt. Teréz víziója tetszett legjobban. Ez arra figyelmeztet, hogy a fiatalok esztétikai nevelését világnézeti és erkölcsi szempontból is irányítani kell a nevelőknek, és nem szabad átengedni az érzelmi nevelést a tananyag „maximaiizmusa miatt" idealista hatásoknak, misztikus ábrándozásoknak. A mai fiatalok viszonylagos érettségét jelzi viszont az a tény, hogy a milói Vénuszban, vagy Michelangelo Dávid szobrában egyesek már az emberi test szépségét és arányait értékelik. A tanulók többsége azonban még elég kezdetleges szinten áll: „legszebbnek" ítélnek olyan művet, amely nem művészi értékei, hanem kortörténeti hitelessége, érdekessége miatt került be a tankönyvbe, mint pl. Zrínyi halálát ábrázoló egykorú rajz. Az irodalomtanároknak is sok segítséget ad majd a jelen tanévben bevezetett középiskolai rajz-tankönyv: „Rajz és műalkotások elemzése", mely bizonyára tartalmasabbá fogja tenni a tanulók képzőművészeti szemléletét, és akkor az irodalomkönyvek képanyagát nem fogják felületesen átlapozni. A komplex esztétikai neveléshez hozzátartozik az irodalom és az ének-, zeneművek összekapcsolása, zenei értékeink megbecsülésére való nevelés nem lehet csak az énektanár feladata. Reneszánsz kórusművek, barokk orgonaművek, kurucos hangulatú verbunkosok megszólaltatása hanglemezről még akadályba ütközik a legtöbb helyen: nincs lemezgyűjtemény, a Muzsikáló zenetörténet csak egyes zenebarát tanárok tulajdonában található, de kevesen élnek a legolcsóbb és érzelmileg leghatásosabb „zenei szerszámmal", a tanulók énekhangjával. Pedig a 96 tanuló közül mindössze 14 tanuló vallotta be, hogy még nem érti, ezért nem hallgatja Bartók, Kodály zenéjét, népdalfeldolgozásait. Nem tekinthető véletlennek, hogy a gyermekgondozói pályára készülő A. leányosztály állt első helyen a zenei ismeretek területén. Utána következik a jó közepes C. osztály, és utolsónak maradt a másban is leggyengébb B. osztály: Az A. 43, a B. 8, a C. osztály 22 Bartók-Kodály művet ismer cím szerint is. A felmért osztályokban nem kaptak méltó helyet a hanglemezes irodalomórák, az I. osztály számára készült irodalmi magnószalagokat sem használták fel. Janus Pannonius, Balassi szép versei az élő szó erejével és művészi tolmácsolásban bizonyára hatottak volna, hiszen az egyetlen alkalommal, a Köl134