Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (II. rész)

meg a cukorgyári sportegyesület és kb. erre az időre tehető a cukorgyári színjátszó csoport megalakulása is. Mindkettő számos élményt és kedélyes szórakozást nyújt dolgozóinknak. A munkásváró megépítésével lehetőség nyílt arra, hogy dolgozóink általános műveltségét a film útján is emeljük. A váróban keskenyfilm vetítés folyik, heti egy-két alkalommal amelyeket nemcsak dolgozóink, hanem a falu lakosai közül számosan rendszeresen látogatnak. A sport továbbfejlesztése érdekében korszerű sportpályát és minden igényt kielégítő tekepályát építettünk. Sportlehetőséget nyújtottunk a tenisz, asztalitenisz, kézilabda, sakk, modellező, természetjáró, céllövő sport kedvelőinek is. A sportlétesítményeket nemcsak sportolóink veszik igénybe, hanem dolgpzóink közül is sokan, munkaidő után, szórakozást, felüdülést keresnek. A felszabadulás adta lehetőségekkel dolgozóink helyesen gazdálkodtak. Azt a messzemenő gondoskodást, amelyet a párt és kormányunk szociális téren nyújtott számukra, azzal hálálták meg, hogy az újjáépített, korszerű gyárban legjobb tudásuk latbavetésével dolgoztak a jobb termelesi eredmények eléréséért. Fáradságuk gyümölcse a büszke élüzem cím elnyerése volt, amit 1953-ban és 1954-ben ítéltek meg. 1954-ben a SZOT vándorzászlóját is elnyertük. A felszabadulás után a dolgozók az újítómozgalom keretében lehetőséget kaptak, hogy saját elgondolásaikat, ötleteiket, javaslataikat munkaterületükön megvalósíthassák. Az újítómozgalom számos elgondolást valósított meg üzemünkben. Ezek közül sok a munka megkönnyítését, az állóeszközök védelmét, a jobb és magasabb termelési eredmények elérését szolgálja. Ilyen újítások: a salakszállító berendezés, markoló, cukorgyári csúszdák, mésztejadagoló, tápvízelőmelegítők beépítése, melaszcukor csökkentés és egyéb, ezeknél kisebb jelentőségű újítás. Számos dolgozónk élt társadalmi rendszerünk kultúrpolitikai lehetőségével is. Sok dolgozónk tanulni akarása minden akadályt legyőzött, mindennapi munkájuk mellett nap mint nap tanultak a technikumok esti, illetve levelező tagozatán. Többen tudásuk gyarapítása érdekében a főiskolák és egyetemek levelező tagozatán folytatták tanulmányaikat. Az ország fejlődő gazdasági életét derékba törte az 1956-os októberi ellenforradalom. Az ellenforradalmi események üzemünket sem kerülték el. A párttagok harcos és bátor helytállása következtében géptörésre, épületrongálásra nem került sor, de az üzem többszöri leállásával gazdaságilag igen nagy károk adódtak. A termelést az október 27-én beszüntetett vonatközlekedés miatt kénytelenek voltunk hirtelen leállítani. November 29-től a MÁV Szegedi Igazgatósága biztosította a szükséges vonatjáratokat, ezért az üzemet november 30-án beindítottuk. Az ellenforradalmi események ideje alatt, egy-két hőzöngő ellenforradalmár izgatására sajnos a munkafegyelem oly nagy mértékben meglazult, hogy normális üzemmenetről nem is beszélhettünk. Az állandó jellegű csoportosulások, részleges munkabeszüntetések napirenden voltak, december 8-án pedig végleg abbahagyták a munkát. Abban a reményben, hogy a kedélyek lecsillapodnak és az emberek munkába állanak, 28 órán keresztül melegen tartottuk a gyárat. A kazánház és a legszükségesebb cukoroldali munkák elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges létszámot a gyártelepen lakókból biztosítottuk, akik felhívásunknak kivétel nélkül eleget tettek. Mivel a munka felvételére irányuló minden erőfeszítésünk 78