Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Szilágyi Miklós: A múzeum sajátos ismeretterjesztő feladatai

szervezésű társasutazások stb.) való kísérletezés nem egyéb, mint a múzeumi propaganda hatékonyabbá tételére irányuló kezdeményezés, s mint ilyen értékelendő. Nem jelenthetik e formák egyszersmind a múzeumi ismeretterjesztő formák gazdagodását. Anélkül, hogy vitatnák ez utóbbi formák múzeumi létjogosultságát, fontosságát, hangsúlyozzuk: korántsem az ismeretterjesztési formák variációinak gazdagítása, hanem a meglevők mind hatékonyabb kiaknázása, tartalmi gazdagítása szolgálja elsősorban a speciálisan múzeumi ismeretterjesztés céljait. A múzeumi ismeretterjesztés hatóköre és a hatókör szélesítésének lehetőségei A múzeumok látogatottságáról számot adó statisztikák örvendetes emelkedést mutatnak. Ez a — rohamos! — emelkedés feltétlenül azt igazolja, hogy a felszabadulás után, de különösen az utóbbi években, amióta a múzeumok is mind többet tesznek munkájuk megismertetése, népszerűsítése érdekeben, megnövekedett az érdeklődés a múzeumok iránt. A statisztikai adatok azonban — bármennyire is szemléletesek — nem adhatnak számot a múzeumi ismeretterjesztés hatékonyságáról. A statisztika tükrözte emelkedő tendencia, az érdeklődés fölfelé ívelő görbéjét szemlélteti, s ez az érdeklődés csupán az ismeretközlés lehetőségét teremti meg. Ha tehát a múzeumi ismeretterjesztés hatókörét akarjuk megismerni, nem elégedhetünk meg annak felmérésével, hogy kik látogatják a kiállításokat. Arról is szólnunk kell, hogy hogyan: milyen szemlélettel, milyen felkészültséggel, mennyire fogékonyan az új történeti ismeretek iránt. Ideális múzeumlátogatónak az tekinthető, aki — esetleg a rendelkezésére álló segédeszközökkel (vezetés, katalógus), esetleg anélkül is — elmélyülten tanulmányozza a kiállítás mondanivalóját, meglátja a kiállítás sugallta öszszefüggéseket, megérti az ember és környezete kölcsönhatását, s e kölcsönhatás objektumait, a kiállításon felsorakozó tárgyakat. Mondottuk, hogy ehhez bizonyos mértékű előkészület: szakmai és módszertani iskolázottság szükséges. Hadd tegyük hozzá: mindezek előtt is sokat segít a türelem, a gondolkodás, az elmélyülés, tehát az ismeretszerzésre fordított energia teljes latba vetése. Mondanunk sem kell, hogy a múzeumot látogató közönség zöme nem így közeledik a kiállításhoz! A teljesség igénye nélkül, és — bocsánatot kérünk azoktól, akiket nem illet meg — karikírozva bemutatunk néhány látogató típust: 1. Iskolások, tanári vezetéssel. A tanár fegyelmez, s az óráját figyeli: nehogy kifussanak az időből. Közben felhívja a tanulók figyelmét néhány „érdekes", „különleges" tárgyra; a tanulók vagy udvariasak és „felfigyelnek", vagy rakoncátlanok, és arra figyelnek, ami nekik tetszik. A tanárnak sem ideje, sem energiája nincs ahhoz — örül, ha egy kicsit lazíthat —, hogy a kiállítás lényegét, mondanivalóját megmutassa a tanulóknak. Végleges példája ennek a szemléletnek, ha a tanári utasításnak megfelelően — a fegyelem érdekében — egymás kezét fogva, párosával, a faltól egy-másfél méterre vonulnak végig a tanulók a kiállításon. Egyik oldalon el, a másakon vissza. Hiába számít ez esetben a rendezés arra — mint a békéscsabai kiállításon —, hogy a szembeállított intérieur-k a társadalmi különbségeket szemléltessék! ... 7 97