Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Szilágyi Miklós: A múzeum sajátos ismeretterjesztő feladatai

életmód (lakáskultúra, ruházkodás, táplálkozás stb.) minden lényeges vonatkozása szintén tárgyakban realizálódik. A kultúra néhány területének produktumai pedig kizárólag vizuálisan közelíthetők *^_eg (festészet, szobrászat stb.) A nagyobb részben tárgyakkal, kisebb részben írásos forrásokkal dokumentált múzeumi kiállítás tehát a történelmi múlt olyan szféráival ismerteti meg a közönséget, melyek egyéb ismeretközlő módok (előadás, írásos ismeretterjesztés stb.) esetén vagy rejtve maradnak, vagy a tárgyszerűség csak közvetetten tud érvényre jutni (szemléletes tárgyak helyett kevésbé szemléletes illusztráció). Eszerint a múzeumi kiállítás szemléletes történelemként értelmezhető. Ilyen összefüggésben az is nyilvánvaló, hogy milyen viszony van a kiállított és a raktári anyag között. A raktári anyag tkp. a kiállítás fedezete. Vagy úgy, hogy a tárgyak sokasága teremt lehetőséget a mondanivaló szempontjából legreprezentánsabb tárgy kiválasztásához, vagy pedig olymódon, hogy későbbi, más mondanivalójú kiállításokhoz szolgálat — majdan — anyagot. Nyilvánvaló ui., hogy még egyetlen tárgy minden összefüggésének megmutatására sem vállalkozhat egy kiállítás, s minden tárgy az összefüggések sokrétű láncolatába tartozik. A múzeumi ismeretközlés módja A múzeumi kiállítások rendezése módszertani vonatkozásainak, a mondanivaló formábaöntése lehetséges módozatainak részletes tárgyalásától ezúttal eltekintünk. Témánk szempontjából az adott probléma-kör néhány kiragadott részlete érdekes, s csak ezekről kell szót ejtenünk. A kiállításrendezés alfája és ómegája a tárgyak megszólaltatása. Nem az tehát a cél, hogy feliratokon, magyarázószövegekben elmondjuk a történelmet és ezit tárgyakkal illusztráljuk, hanem a tárgyakat kell beszédessé tennünk (ugyanez vonatkozik a felhasznált írásos dokumentumokra), s minden más elemet (szöveg, rajz stb.) ennek a szolgálatába kell állítanunk. Attól függően, hogy térben, időben, vagy a szemléltetendő tevékenységi szféra szélességét illetően milyen szándékkal készül a kiállítás, változik a felhasználásra kerülő tárgyak és az azt kiegészítő egyéb (értelmező, magyarázó jellegű) elemek aránya. Egy adott társadalmi vagy földrajzi egység komplex történetének bemutatása pl. viszonylag sok értélmező szöveget, illusztratív rajzot, térképet stb. kíván meg, a népi kerámia stílustörténetét bemutató kiállítás viszont sokkal kevesebb magyarázószöveggel, szinte a tárgyak elrendezése révén elérheti célját. A tárgyak megszólaltatásának egyébként — a magyarázó jellegű segéd-elmeken kívül is — egész sor lehetősége kínálkozik. Ilyen pl. az intérieur-k bemutatása: lakásbelső az életmód jellemzésére, műhelybelső egy-egy foglalkozási ág technikai szintjének ismertetésekor stb. Ilyen módon az eredeti összefüggések rekonstruálását végezzük el, tehát a jelenségek értelmező absztrahálása elmarad. Az utóbbi időben mind gyakoribb — különösen a régészeti kiállításokon — a műanyag alkalmazása: egy töredékesen fennmaradt használati eszköz eredeti funkcióját jelzésszerűen állítja helyre a rendezés olymódon, hogy a hiányzó részeket jól elkülönülő műanyaggal kiegészíti. A fentiekből következik, hogy a kiállításnak sajátos nyelve, jelrendszere 95