Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (II. rész)

öltözőket építettünk. Az addig botrányosan kinéző, elhanyagolt W. C.-ket normális állapotba hoztuk. A fizikai munka megkönnyítésére mechanizáltuk a rakodómunkát, szállítószalagok segítségével nemcsak a répaberakást, hanem a gyártelepi anyagmozgatást is megoldottuk. A cukorraktári beraktározást is mechanizáltuk. A felszabadulás előtti cukorcsilléket. — amelyek sok balesetnek voltak előidézői — egy 100 m-es szálítószalag váltotta fel. Sorolhatnánk itt tovább azokat a létesítményeket, amelyeket mind-mind a dolgozók érdekében valósítottunk meg. Az 1948—49-es üzemidőre áttértünk a napi 3x8 órás műszakra, hogy ezáltal is több időt biztosítsunk dolgozóink számára önképzésre, szórakozásra, pihenésre. A lúgzott szelettranszport A gyártelepi lakáskörülmények megjavítása is elsőrendű feladata lett a gazdasági vezetésnek. Amíg a felszabadulás előtt egyetlen fizikai dolgozónak sem volt fürdőszobás lakása, ma büszkén mondhatjuk, hogy alig van lakás, ahol fürdőszobát ne találnánk. A nedvesfalú, a beázás veszélyétől fenyegetett lakások ma már ismeretlenek. Az országosan fennálló lakásprobléma mezőhegyesi viszonylatban, a község jellegénél fogva, még nagyobbmérvű, ezért a nagyobb lakásokból leválasztással, a munkásbarakokból pedig nagyobb átépítéssel több két szoba-konyha-fürdőszobás lakást és 42 személy befogadó munkásszállást, fertőtlenítőt és fürdőt építettünk. Építőtevékenységünk felsorolásához tartozik még egy ikerház felépítése, valamint az orvosi rendelő létesítése is. A felszabadulás előtti időben kulturális és sportéletről cukorgyári viszonylatban nem beszélhettünk. A felszabadulás után 1947-ben alakult 77