Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (II. rész)

sal szemben, egy emberként csatlakoztak mellénk és tervezőik, mérnökeik, szakmunkás brigádjaik kölcsönadásával segítették programunk megvalósítását. E nagymérvű munkák irányítása, vezetése nem kis feladat volt mind a gazdasági, mind a műszaki vezetőknek. Nehezítette a feladat megoldását az is, hogy nem tudtunk részletes munkaprogramot sem kidolgozni, mivel nem ismertük az egyes gyárak által elkészített berendezések szállítási határidejét. Az anyagbiztosítás terén is szinte emberfeletti feladatokat kellett megoldani. A cukorgyárak és egyéb cégek késedelmes szállítása, valamint az egyes munkahelyeinken fellépő szakmunkáshiány miatt fizikai és műszaki dolgozóink éjt-nappallá téve, fáradhatatlanul dolAz úsztató goztak. Fáradságuk eredményeképpen 1949. október 3-án a répafeldolgozó üzem beindult. Ilyen, kellően elő nem készített, nagymérvű újjáépítésnél elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb hibák ne csússzanak be. Részben a rekonstrukció gyermekbetegségei, részben az a tény, hogy az emberfeletti munka következtében fizikailag és idegileg kimerült törzsgárdával kezdtük az üzemet, okozta azt, hogy az 1949-es üzem nem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket. A tervezett 180 vg-os napi répafeldolgozás helyett az üzemátlag csak 151,4 vg. volt. A mezőhegy esi sikertelen rekonstrukciónak több oka volt. Alapvető okként meg kell említenünk, hogy a Cukoripari Központ vezetői nem látták átfogóan, milyen nagy feladatot ad ez a munka az iparnak. Az akkori CIK-vezetők cukoripari tapasztalatokkal nem rendelkeztek és feladatukat az anyagiak biztosításával megoldottnak látták. Hibaként kell megemlítenünk, hogy egy-egy komoly műszaki, vagy technológiai prob73