Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Kató József: A Békés megyei olvasó- és munkáskörök tevékenysége az 1890-es évek agrárproletármozgalmaiban

amelyek egyrészt 48 emlékét idézték, másrészt olyanokat, amelyek saját életük égető kérdéseire adtak választ. Ugyanakkor ez a felsorolás igazolja Engelmann Pált is, aki mint a budapesti szocialista párt kiküldöttje — az 1891. évi brüsszeli nemzetközi szocialista kongresszuson büszkén számolt be arról, hogy az alföldi munkásnép egyes tagjai előtt nem ismeretlen Büchner, Lassalle, Darwin neve és munkássága. A további személyes tapasztalatairól így számol be Engelmann Pál: „ . . . 1885 nyarán magamnak volt alkalmam Battonyán egy gépésszel és egy csizmadiával beszélgetni. A gépész Lassalle irataiból, a csizmadia pedig az amerikai nemzetgazdának, Careynek könyvéből vett argumentumokkal harcoltak az én manchesterizmusom ellen, pedig a magyar nyelven kívül más nyelvet nem tudtak. De igenis olvastak mindent, ami magyar nyelven erre vonatkozóan eddig megjelent.. ."

2

1 Az olvasókörök nevelő munkájának volt köszönhető, hogy kialakult egy olvasott, tájékozott, politikailag iskolázott réteg, amely célt látott maga előtt, és bátran vállalta a harc nehézségeit. Az olvasókörök egyben nagy gondot fordítottak az írástudatlanság felszámolására, az önképzésre és a művelődésre. Ennek bizonyítására idézzük fel az orosházi 48-as kör jegyzőkönyvének ide vonatkozó részét: „Ginter István köri tag olvasás-írás-számolásra tanítja az ebben gyengélkedőket. Ha számosan gyűlnek össze a kör helyiségeiben, egy értelmes és érthetőleg olvasó tag nagy fennszóval olvassa a legjobb és legújabb hírlapi cikkeket. Az idegen nyelvű szavak szótára közhasználatra kitétetik. Különösen nagy érdeklődések és látogatások nyilvánulnak meg a kör iránt, mikor gazdasági előadásokról is gondoskodott a vezetőség."

22 Az olvasókörök ezenkívül még tanulmányi kirándulásokat, tánc-vigalmakat, sőt még névünnepeket is rendeztek. Ez az érdekes programfelsorolás is bizonyítja azt, hogy sokirányú tevékenység folyt az olvasókörben. Ezért válhattak az olvasókörök a falu társadalmi életének központjává. Éppen ezért akkor járunk helyes úton, ha az olvasóköröket egyszerre politikai-kulturális és társadalmi szervezeteknek tekintjük. Hogy mit jelentettek az olvasókörök a szegény parasztság felvilágosításában és megszervezésében, természetesen a hatóságok is észrevették. Élénk figyelemmel kísérték a körök tevékenységét, és a politizáló köröket be is tiltották. Különösen a kilencvenes években számos olyan miniszteri, hatósági utasítás látott napvilágot, amely az olvasókörök szemmeltartását rendeli el, „ ... megállapítva azokról, hogy a szocialista propaganda melegágyai." Az ilyen egyletek — amint azt az 1898. évi belügyminiszteri rendelet írja — nem az alapszabályaikban megjelölt közművelődési célok elérését tekintik feladatuknak, hanem ily törvényesen megengedett irányú egylet szervezésének örve alatt tulajdonképpeni célúkat legtöbbször a jogrend megzavarása, jelesül az osztálygyűlölet felidézése, a tulajdon és a törvényes rend ellen való izgatás képezi."

2

3 Ez egyben a körök vezetőinek politikai érettségét is igazolja, hogy kifelé — az alapszabályban — csak kulturális célt tüntettek fel, másként különben meg sem alakulhattak volna. Így azonban ügyesen játszották ki a hatóságokat, mert kezdettől fogva feladatukul tűzték ki maguk között a felvilágosítást és politikai nevelést. A századforduló idején nagyon sok olvasókört oszlattak fel a különböző miniszteri és hatósági rendeletekkel. Ugyanakkor csökkent az 63